Miért nem akarnak a szüleim nekem lakást venni?
22 éves vagyok, most tavasszal fogok diplomázni (ha minden jól megy).
Mikor felvettek az egyetemre, megbeszéltük, hogy nem vesznek rögtön lakást, mert lehet nem fog tetszeni a szak, egyetem, vagy maga a város. Viszonylag sokan vannak így, hogy elkezdenek egy szakot, fél év múlva pedig teljesen más irányba felvételiznek ismét...
Utána én meg annyira megszerettem az albérletemet, hogy nem akartam nézelődni, mozgolódni, ők sem erőltették. Aztán jött a covid, többet voltam otthon, mint itt a lakásban.
Ha végzek az egyetemen, utána is ebben a városban szeretnék elhelyezkedni és a barátom is visszaköltözne miattam. Most szeptember óta távkapcsolatban élünk, ami igazából 1 óra autózást jelent, szóval nem vészes, meg így is heti 2-4 napot együtt töltünk fixen. De ha visszaköltözik ebbe a városba, akkor rendesen össze is költöznénk.
Beszéltem erről a szüleimmel is, ők ismét azzal jöttek, hogy "várjunk még, hogy tetszik-e majd itt a munka", meg hogy lehet egyetemistaként szeretek itt, de úgy, hogy a napon nagyobb részét munkával töltöm majd, lehet nem fog hiányozni a nyüzsi és inkább hazaköltöznék... Viszont ez az az opció, ami teljesen kizárt.
Vidéki, határmenti kisvárosban élnek (és sajnos nem a nyugati részen). Semmi nincs ott, mindenki csak elköltözik, nagyon kevés az olyan korombeli, aki diploma után ott helyezkedne el.
A párom szerint a szüleimben az van, hogy míg az albérletet felmondják és bármikor hazamehetek, egy saját ingatlan mellől azért nem ugrál így az ember...
Nem értem őket, én már kb 18 éves korom óta mondom, hogy haza biztos nem költözöm már vissza véglegesen.
Kérdeztem most is, hogy akkor mit tervezzünk, válasz: hát még nem tudják, majd alakul. Meg hogy lehet 5 év múlva már nem erre az életre fogok vágyni és jobban örülnék egy vidéki otthonnak. De ennyi erővel sose vegyen az ember lakást, házat, mert lehet 70 éves nyugdíjasként már másra fog vágyni...
Akik ilyen undorító válaszokat írnak, mint pl. a 40-es, azokat mi motiválja?
Irigység, frusztráció, vagy szimplán ennyire buta, rosszindulatú prolik (mert az ilyenekre jobb szó nincsen) ?!
A betegségemhez pedig nem sok közötök van szerintem. De megnyugtatlak, IR és PCOS mellett sem lehetetlen a gyerekvállalás, csak nagy valószínűséggel orvosi segítség nélkül nem jönne össze. Ezt itt nem fogom firtatni, ugyanis sem én, sem a párom nem vágyunk gyerekre.
A normális válaszokat köszönöm!
Igen, az is benne lehet a pakliban, hogy ezzel próbálják minél inkább húzni az önállósodásomat.
"Én anyádék helyében megszüntetnék szinte minden támogatást, az alapvető dolgokon kívül vagy 5 évig és azt mondanám nem kapsz se autót, se házat, rakd össze magadnak, aztán ha kiáltad a próbát kapnál házat, addig nem."
Még jó, hogy nem vagy a helyükben... Mentalitásod, felfogásod és frusztrációd alapján szerencsére soha nem is leszel.
Milyen igazság?
Semmit nem tudsz rólam. Leírtam azt is, hogy gyerekem is lehet, de nem fogom ezt itt részletezni. Nézz utána, rengeteg tanulmány van erről (idegen nyelvű is, de nem merek olyat ajánlani).
Nem vágyunk gyerekre, nem érzem magam anyának valónak. Engem az, hogy PCOS-em van, nem zavar. Nem érzem ettől kevesebbnek magam, mint bárki más, mert nem az tesz boldoggá, hogy gyereket szüljek. Ez az egyszerűbb körökben "menő", hogy minél hamarabb, minél több gyerek.
Leírtam azt is, hogy a páromnak van itt lakása. Ami jelenleg ki van adva, mert ő másik városban él és dolgozik, mióta lediplomázott.
Elhiszem, hogy az irigységtől és a frusztrációdtól alig látod a betűket, de ha kell, olvasd el többször is. Ne hülyeségeket irkálj.
Elhiszem, hogy rossz olvasni, hogy valakinek boldog élete van, összejöhet neki minden. De lépj ezen túl, foglalkozz a saját életeddel, jövőd építésével. Akkor hidd el, hogy te is boldogabb leszel!
Sok sikert neked ehhez.
válasza:Miről beszélsz hogy összejött minden? Mert anyádék a határ mentén laknak és valamilyen módon van pénzük és te sírsz hogy nem vesznek neked lakast valami nagyobb megyeszékhelyen.
Vegyel vissza, én a II. kerületben lakom és nem irigyellek főleg az egészségügyi gondjaid miatt mert nem egy öröm lombikra járni vagy elfogadni hogy soha nem lehet gyereked. Míg egy koszos lakást pénzért megkaphatsz és nem te a szüleid az elsők ezen a világon akiknek van egy kis pénzük. Másrészről 22 évesen aki lakást követel, miközben anyuék sakkban tartják avval hogy menjen vissza a kisvárosi lakhelyükre nem egy irigylésre méltó helyzet. Küldheted az angol tanulmányt, felsőfokúm van angolból.
válasza:Engem nem zavar, már a betegségem előtt sem szerettem volna gyereket. Ne magyarázz bele olyasmit a kérdésembe, amit nem írtam le. Semmi közöd a méhemhez és a petefészkemhez. Pont ezért nem akartam ezt a témát itt taglalni. :)
További szép napot, ne strapáld magad több "hasznos" válasszal.
válasza: válasza:A betegségedről nem tudtam, nem is erről van szó.
"Még jó, hogy nem vagy a helyükben... Mentalitásod, felfogásod és frusztrációd alapján szerencsére soha nem is leszel."
Pedig neked lenne a legjobb ha úgy viselkednének ahogy leirtam. A kérdésed azért kiakaszto mert hergeled az embereket, egy olyan országban ahol gatyára levannak csövesedve, főleg a fiatalok (gobdolom erről sincs fogalmad a kis világodban gazdag haverok közt), itt nyavikolsz hogy mikor kapod már meg a kislakásodat a milliomos szülőktől akik amúgy totálba támogatnak és 100% hogy megfogsz kapni mindent a jövőben, házat, autót, céget... biztosítva lesz az egész kis hercegnős életed, de te türelmetlenkedsz, követelőzöl.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!