Miért nem akarnak a szüleim nekem lakást venni?

22 éves vagyok, most tavasszal fogok diplomázni (ha minden jól megy).

Mikor felvettek az egyetemre, megbeszéltük, hogy nem vesznek rögtön lakást, mert lehet nem fog tetszeni a szak, egyetem, vagy maga a város. Viszonylag sokan vannak így, hogy elkezdenek egy szakot, fél év múlva pedig teljesen más irányba felvételiznek ismét...

Utána én meg annyira megszerettem az albérletemet, hogy nem akartam nézelődni, mozgolódni, ők sem erőltették. Aztán jött a covid, többet voltam otthon, mint itt a lakásban.

Ha végzek az egyetemen, utána is ebben a városban szeretnék elhelyezkedni és a barátom is visszaköltözne miattam. Most szeptember óta távkapcsolatban élünk, ami igazából 1 óra autózást jelent, szóval nem vészes, meg így is heti 2-4 napot együtt töltünk fixen. De ha visszaköltözik ebbe a városba, akkor rendesen össze is költöznénk.

Beszéltem erről a szüleimmel is, ők ismét azzal jöttek, hogy "várjunk még, hogy tetszik-e majd itt a munka", meg hogy lehet egyetemistaként szeretek itt, de úgy, hogy a napon nagyobb részét munkával töltöm majd, lehet nem fog hiányozni a nyüzsi és inkább hazaköltöznék... Viszont ez az az opció, ami teljesen kizárt.

Vidéki, határmenti kisvárosban élnek (és sajnos nem a nyugati részen). Semmi nincs ott, mindenki csak elköltözik, nagyon kevés az olyan korombeli, aki diploma után ott helyezkedne el.

A párom szerint a szüleimben az van, hogy míg az albérletet felmondják és bármikor hazamehetek, egy saját ingatlan mellől azért nem ugrál így az ember...

Nem értem őket, én már kb 18 éves korom óta mondom, hogy haza biztos nem költözöm már vissza véglegesen.

Kérdeztem most is, hogy akkor mit tervezzünk, válasz: hát még nem tudják, majd alakul. Meg hogy lehet 5 év múlva már nem erre az életre fogok vágyni és jobban örülnék egy vidéki otthonnak. De ennyi erővel sose vegyen az ember lakást, házat, mert lehet 70 éves nyugdíjasként már másra fog vágyni...