Miért nem akarnak a szüleim nekem lakást venni?
22 éves vagyok, most tavasszal fogok diplomázni (ha minden jól megy).
Mikor felvettek az egyetemre, megbeszéltük, hogy nem vesznek rögtön lakást, mert lehet nem fog tetszeni a szak, egyetem, vagy maga a város. Viszonylag sokan vannak így, hogy elkezdenek egy szakot, fél év múlva pedig teljesen más irányba felvételiznek ismét...
Utána én meg annyira megszerettem az albérletemet, hogy nem akartam nézelődni, mozgolódni, ők sem erőltették. Aztán jött a covid, többet voltam otthon, mint itt a lakásban.
Ha végzek az egyetemen, utána is ebben a városban szeretnék elhelyezkedni és a barátom is visszaköltözne miattam. Most szeptember óta távkapcsolatban élünk, ami igazából 1 óra autózást jelent, szóval nem vészes, meg így is heti 2-4 napot együtt töltünk fixen. De ha visszaköltözik ebbe a városba, akkor rendesen össze is költöznénk.
Beszéltem erről a szüleimmel is, ők ismét azzal jöttek, hogy "várjunk még, hogy tetszik-e majd itt a munka", meg hogy lehet egyetemistaként szeretek itt, de úgy, hogy a napon nagyobb részét munkával töltöm majd, lehet nem fog hiányozni a nyüzsi és inkább hazaköltöznék... Viszont ez az az opció, ami teljesen kizárt.
Vidéki, határmenti kisvárosban élnek (és sajnos nem a nyugati részen). Semmi nincs ott, mindenki csak elköltözik, nagyon kevés az olyan korombeli, aki diploma után ott helyezkedne el.
A párom szerint a szüleimben az van, hogy míg az albérletet felmondják és bármikor hazamehetek, egy saját ingatlan mellől azért nem ugrál így az ember...
Nem értem őket, én már kb 18 éves korom óta mondom, hogy haza biztos nem költözöm már vissza véglegesen.
Kérdeztem most is, hogy akkor mit tervezzünk, válasz: hát még nem tudják, majd alakul. Meg hogy lehet 5 év múlva már nem erre az életre fogok vágyni és jobban örülnék egy vidéki otthonnak. De ennyi erővel sose vegyen az ember lakást, házat, mert lehet 70 éves nyugdíjasként már másra fog vágyni...
Mondjuk mert egy nehéz szakon tanulok nappali képzésen, és mellette heti 16 órában gyakornok is vagyok egy cégnél...?
Egyetemista vagyok, nem munkanélküli, aki a Netflixen lóg egész nap.
Biztos rengeteg 22-23 éves rendelkezik hatalmas egzisztenciával, és mellé minimum 50 milliós megtakarítással is.
válasza: válasza:
válasza: válasza:A reakcióid, válaszaid alapján normálisnak tűnsz...
Szerencsés helyzetben vagy, ilyen esetben ki is kell használni a lehetőségeket, persze nem szabad átesni a ló túloldalára...
Nem szabad álszentnek lenni, én is elfogadnám a lakást, de szerintem 22 évesen elég korai. Legyen saját állásod és pár év után biztos vagyok benne, hogy segíteni fognak, ha látják rajtad, hogy komoly terveid vannak.
A mai világban egyedül nehéz sajátot venni, bár én egymagam mentem bele, semmi pénzért nem közösködnék senkivel. Szerintem ennyi idő után még neked sem kéne...
Pár év múlva egy jó állással, több éves együttélés után ( pl. albi vagy a párod lakása) lehet közösben gondolkodni amiben szerintem a szüleid is benne lennének, persze szerződéssel a biztobság kedvéért. 28/f
válasza: válasza: válasza:De idegesítő ez a szándékos egzisztenciális provokáció...
Vegyél magadnak hülye gyerek, ja hogy nem tudnál... képzeld a fiatalok 99%-a nem tud, te neked semmilyen jogod nincs követelőzni, ez nem egy szaros Iphone, ha kapsz, akkor össze teszed a két kezed, ha nem akkor robotolsz mint a többi, meg nyögöd a hitelt és talán megismered a való világot kilépve apuci, meg anyuci árnyékából.
Lehet irigység ez, de inkább az igazságtalanság elleni frusztrációm, az ilyenek mint te fognak nettó minimálbérért dolgoztatni embereket 10-20 év múlva. Majd benyögni hogy ha nem tetszik el lehet menni, van helyetted ezer másik, mert fogalmuk nincs arról milyen a 0-ról kezdeni.
Én anyádék helyében megszüntetnék szinte minden támogatást, az alapvető dolgokon kívül vagy 5 évig és azt mondanám nem kapsz se autót, se házat, rakd össze magadnak, aztán ha kiáltad a próbát kapnál házat, addig nem.
válasza:Nem őszinték.
A lelkük mélyén végig arra vártak, hogy te egyetem után hazaköltözz hozzájuk (legalábbis arra a településre).
Ordít a helyzet! 5 évig fizették az albérletedet, ami WC-n lehúzott pénz volt. Ahelyett, hogy 18 éves korodban vettek volna lakást az egyetemi városban.
Volt hasonló a rokonságban: mindkét gyerek Pécsen kezdett tanulni, 2 év eltéréssel. Már az első gyerek sikeres felvételije után vettek ott egy lakást. Utána vagy 7 évig laktak benne a gyerekek. Miután egyikük sem Pécsen folytatta az életét, eladták. Mert azt is lehet ám, és attól sem dől össze a világ. És így is rengeteg pénzt spóroltak a 7 év albérlet helyett, továbbá az ingatlanárak természetesen jócskán emelkedtek, egyszóval kiváló befektetés volt.
Szóval a szüleid 5 éve hitegetnek azzal, amit soha nem akartak megtenni.
No comment.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!