Gyűlölök haza menni, de máskülönben nem láthatom Anyukámat. Mit tegyek?
26/N vagyok, egyetemen kollégista.
Azért választottam a kollégiumot, mert otthon tragikus a helyzet. Most nem akarom kifejteni, a lényeg röviden, hogy iszonyat durva szorongásos betegségben szenvedtem a családi körülmények miatt, gyógyszereket szedtem, a pszichiáterem már be akart utalni, hogy be kell feküdjek. Altatókat szedtem, nyugtatókat, antidepresszánst...
Elhatároztam, hogy ebből kitörök, jött a koli.
Viszont! Édesanyám (nem vérszerinti, Apukám párja)nekem a mindenem. Le kell válni a szülőkről, tudom, viszont ő értem mindent megtett. Szinte legjobb barátnőm, mindenről tudunk beszélni, és benne bízom meg a legjobban. Tényleg, mindenben segít és én is őt.
A problémám a következő: amióta kollégista vagyok, nem nagyon járok haza, viszont így vele sem tudok találkozni. Amint haza megyek, rohamokat kapok, nem tudok mit csinálni. Kértem, hogy oldjuk meg máshogy, akkor találkozzunk a belvárosban, vagy valami, de nem jön össze. Ha nem megyek haza, nem láthatom.
És ettől rendkívül szorongok, mert választanom kell: vagy haza járok és pánikrohamokat kapok, vagy nem járok haza és "elvesztem" Anyát.
Ha csak 1 órára is megyek haza, már rohamot kapok. Bőgök, remegek, bever a szívem.
Most is csábított haza, mert hiányzom neki. Nekem ez így nagyon rossz, úgy érzem, hogy választanom kell, hogy melyik áldozatot hozom meg.
Ilyenkor mit lehet tenni? Más opció nincs, ha haza járok akkor rohamot kapok, kipróbáltam már mindent erre.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat.
AZért nem akartam leírni, mert ez egy nagyon komplex dolog, és leegyszerűsítve nem tükrözi úgy a valóságot, de pár részlet akkor:
Az eredeti anyukám alkoholista volt, és egész kamaszkoromban a hányását takarítottam. Aztán elváltak, elköltözött.
Nagymamám, amíg élt, egyáltalán nem szeretett engem, mert az anyukámmal azonosított, hogy biztos én is olyan vagyok. Van még 3 testvérem, ebből 2 fiú, őket nagyon szerette.
Aztán lerobbant, minden nap ápoltam, segítettem. Eközben a testvéreim semmit nem segítettek itthon, de tényleg SEMMIT, és ezt apukám elnézte nekik, emellett pénzelte is őket.
A Húgom, csak egy példa, volt, hogy megkértem, hogy segítsen a Nagyit ápolni, rám nézett és mondta, hogy NEM, majd ott hagyott.
Aztán pedig az volt, ami a csúcs volt nálam, a hab a tortán, hogy az egyik testvérem szellemileg nem okés. Egy időben elég ijesztő dolgokat csinált, folyton lesett engem, ajtó résen keresztül, ablakból, csak állt, és lesett. Ez volt a tetőpont, amitől olyan szorongásom lett, hogy fogtam magamat és eljöttem.
Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!