Gyűlölök haza menni, de máskülönben nem láthatom Anyukámat. Mit tegyek?

26/N vagyok, egyetemen kollégista.

Azért választottam a kollégiumot, mert otthon tragikus a helyzet. Most nem akarom kifejteni, a lényeg röviden, hogy iszonyat durva szorongásos betegségben szenvedtem a családi körülmények miatt, gyógyszereket szedtem, a pszichiáterem már be akart utalni, hogy be kell feküdjek. Altatókat szedtem, nyugtatókat, antidepresszánst...

Elhatároztam, hogy ebből kitörök, jött a koli.

Viszont! Édesanyám (nem vérszerinti, Apukám párja)nekem a mindenem. Le kell válni a szülőkről, tudom, viszont ő értem mindent megtett. Szinte legjobb barátnőm, mindenről tudunk beszélni, és benne bízom meg a legjobban. Tényleg, mindenben segít és én is őt.

A problémám a következő: amióta kollégista vagyok, nem nagyon járok haza, viszont így vele sem tudok találkozni. Amint haza megyek, rohamokat kapok, nem tudok mit csinálni. Kértem, hogy oldjuk meg máshogy, akkor találkozzunk a belvárosban, vagy valami, de nem jön össze. Ha nem megyek haza, nem láthatom.

És ettől rendkívül szorongok, mert választanom kell: vagy haza járok és pánikrohamokat kapok, vagy nem járok haza és "elvesztem" Anyát.

Ha csak 1 órára is megyek haza, már rohamot kapok. Bőgök, remegek, bever a szívem.

Most is csábított haza, mert hiányzom neki. Nekem ez így nagyon rossz, úgy érzem, hogy választanom kell, hogy melyik áldozatot hozom meg.

Ilyenkor mit lehet tenni? Más opció nincs, ha haza járok akkor rohamot kapok, kipróbáltam már mindent erre.