Minek egy kamasz gyereknek saját autó? Nem látja, hogy ezzel csak árt neki?

Feleségem lánya most csinálja a jogsit, decemberben megy forgalmira.

Mióta elkezdte a vezetést, saját kocsi miatt rágja az anyja fülét. Már ezt sem értettem, hogy minek neki, mert kisvárosban élünk, akár gyalog is ott van az ember bárhol 20 perc alatt, azért meg felesleges egy autót fenntartani, hogy a barátnők előtt menőzzön.

Mondta a feleségem, hogy max 1 millióig nézelődhet és nem most, hanem majd az érettségi után, ha azok jól sikerültek. Ekkor előjöttek az igények...

Hogy ő nem fog beülni valami műanyag, recsegő-ropogó sz:rba (így). És hogy más biciklit vesz 1 millióért, nem autót, meg neki elektromos autó kell, meg tököm tudja, milyen felszereltség. Amit ő akar, az úgy kb 10 milliónál kezdődik.

Ekkora szóltam közbe először, hogy kicsit térjen már észhez, más gyereknek még a jogosítvány sincs kifizetve, nemhogy autó... És hogy anno én is buszoztam, vonatoztam 26 éves koromig, amikor MAGAMNAK kifizettem a jogosítványt, majd 28 évesen megvettem az első autómat, nem elvártam, hogy bárki alám tegye. Erre annyi volt a válasza, hogy ő arról nem tehet, hogy én már akkor is egy világtalan lúzer voltam.

Eltelt egy hét, úgy jött haza az apjától, hogy ő megveszi neki a kocsit, amit szeretne, és hogy a nagyszülők is megmondták, hogy kicsi autóval nem lehet az autópályán közlekedni. Ezt sem értem, hogy neki Pestre minek kéne autó, mikor alig lehet közlekedni, parkoló sincs, friss jogsival öröm lesz nézni, ahogy töri összevissza a kocsit.

Kérdeztem a feleségemet, hogy akkor ezt ő hagyja csak úgy? Válasz: hát most mit csináljon, csak olaj lesz a tűzre, ha nekiáll veszekedni.

Egész életében ez volt, hogyha ő mondott valamit, ami a gyereknek nem tetszett, ment az apjához, meg annak a szüleihez, akik persze azonnal egyetértettek vele. Minden megvolt neki véve első szóra. Ha nyulat akart, az lett véve, ha kutyát, akkor az, de óvodás korában még egy pónit is vett neki a nagyapja... Semminek nem tudja az értékét, mert ha elhagyta a 300 ezres telefont, semmi baj, két napra rá már a kezében volt az új. Ha az iskolában pikkelt rá egy tanár, mert ott is ugyanezt a viselkedést művelte, akkor a feleségem és az apja mentek a vezetőséghez balhézni. Ha nem akar iskolába menni, semmi baj, a nagynénje férje úgy indítja a tanévet, hogy ad neki egy halom kitöltetlen, de lepecsételt és aláírt igazolást, ő meg azokat töltögeti ki, ha éppen olyanja van, hogy ő most délig akar aludni... A feleségem meg erre annyit mond, hogy így is jól tanul, van már két nyelvvizsgája, minek veszekedjen vele.

Minden rá van hagyva, az apjának egyet füttyent és azonnal megkapja, amit akar.