Apám szerint k*rvának kéne mennem?😭

#17 nem hiszem, mert nem elszámolni szoktam, a logikáját rontom el, hiába érzem, hogy értem, ha picit megvariálják a feladatot, végem.

#17 köszi :) 17 éves vagyok.

#19 én nem is vágynék a legokosabbnak lenni, de a szüleim elismerésérlt mégis akarom. Tudom, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha tennék rá. Egyik fülemen be, másikon ki, mint írtátok, de nem tudom megtenni. Azt hiszem soha semmire nem vágytam még úgy, mint arra, hogy apukám megdícsérjen, hogy azt mondhassa büszke rám. Könnyű mondani, hogy bunkó, és ne figyeljek rá, de nincs több apám. Meg akarom tapasztalni milyen ha szeretnek a szüleid, ha elismernek, akár egy pillanatig is, de akármennyire töröm magam, nem veszik észre, a sikereim nem számítanak, csak az, amikor hibázok. Apukám a rosszabb, de anyukám meg mindent ráhagy. :( A matek órákra gyomor ideggel ülök be, mert eszembe jut az otthoni műsor. A legrosszabb az egészben, hogy nem ordibált, nem volt dühös, egy lekezelő megjegyzés volt csak, mintha annyira természetesnek venné, hogy hülye vagyok, hogy már annyit sem ér a dolog, hogy ordibáljon miatta. :( #19 én értem, hogy igazad van, de a szüleim nem látják, és félek nem is fogják. Természetesen nekik mindkettőjüknek van egyetemi végzettségük, ráadásul reál téren, és egyértelműen lenézik a humán gondolkodású embereket, vagy azokat, akik nem jutottak el az egyetemig. Nem mondják ki nyíltan, de érzem. Talán a világon az egyik legrosszabb érzés, amikor a saját családod néz le.

#25 saját példádról beszélsz? Egyrészt, bár igen, hülye vagyok a matekhoz, kaptam pár kettest, de eddig még mindig átmentem, és tisztában vagyok vele, hogy egyetemen semmi esélyem, de azért egy érettségit szeretnék. És igen, ha nem bánod, szeretném megpróbálni, mert ha nem, akkor plusz egy dolog, amiért ostorozhatom magam. És talán nem is az fog fájni, hogy boxzsák vagyok, hanem az, hogy miért, mert hagytam magam gyakorin lebeszélni, arról, hogy legalább megpróbáljam. Egyébként őszintén szólva segítettél. Azzal, hogy ezt leírtad, amit őszinte leszek, én támadásnak vettem, lehet te nem annak szántad, de az jut róla eszembe, ami itthon megy, és igen, magamra vettem, és úgy éreztem védekeznem kell, és a védekezés reményt keltett bennem, hogy csak azért se legyen se neked, se a szemét apámnak igaza.

#26 nem is fogok, elegem van, nekem is jár a boldog élet! :(