Jogosan haragudtam meg édesanyámra?
19 éves egyetemista vagyok és egy hónapja van párkapcsolatom. Megbíztam a szüleimben annyira, hogy elmondtam nekik. Nem akartam semmit titkolni, hazudozni nekik hogy hol-merre járok. Édesapámnak nincs semmi gondja ezzel, örül neki, ellenben édesanyámmal, akiről süt hogy nem örül. Kérdezgetni kezdett egyből, hogy hogy hívják, hány éves, hová valósi stb.amivel nincsen semmi problémám. A gond akkor kezdődött, mikor elmentem kutyát sétáltatni és nem vittem telefont. Tesóm szólt otthon, hogy anyám próbált kutatni benne, csak nem tudta feloldani ezért most dühös. Az értesítéseket a zárképernyőn mondjuk látta és kikereste a barátomat Facebookon. Az egész profilját megnézte, az össze ismerősének a profilját is. Ez úgy derült ki, hogy egy beszélgetés alkalmával megmondta az édesanyja meg az édesapja nevét meg hogy hány testvére van. Ezekről én nem beszéltem neki, nem is tudtam a szülei nevét. Számonkértem, de csak menekült. Állandóan kéretlen tanácsokkal bombáz, sérteget engem is és a barátomat is, gúnyt űz belőlem. Nála ez a Facebook kutatgatás nem újdonság, nekem például ezért van letiltva több éve minden adatom. Nem mintha bármit is kiraknék, de szerintem felháborító volt mikor az összes volt osztálytársamat kikereste és megpróbálta nekem megmondani, hogy melyik szimpatikus neki és csak azzal barátkozhatok.
Most nagyon haragszom rá, meg is mondtam neki (nem ordítoztam), hogy inkább hagyjon békén, majd akkor szóljon hozzám ha képes normálisan viselkedni. Én így nem akarok beszélni vele. Nem is tudom hogy így mi lesz. Be sem tudom mutatni otthon, ha anyám terve az hogy szétszedjen minket.
Jogosan haragszom? Mit lehet ilyen helyzetben csinálni?
8-as
Igen megvan. Ezért írtam, hogy nekem is le van tiltva minden ilyesmi. Majd mondom a barátomnak is, hogy szedje ki azt a funkciót. Még egyszer leírom. Anyám problémás és sérteget meg gúnyol, mert barátom van. Próbál beleszólni mindenbe és próbál hibát keresni benne, hogy beleköthessen. Így be sem tudom mutatni otthon, mert szemtől szemben is ezt csinálná.
Welcom. Én már 44 vagyok, bármilyen fórumra kizárólag anonímként vagy általa kitalálhatatlan néven tudok regisztrálni. Volt egy olyan név, amit még gyerekként is használtam, az egyik családi látogatásnál elszólta magát, amiből kiderült, hogy tudja, én használom egy anyáknak szóló fórumon ezt a nevet.
Ő ilyen kontroll mániás, szerencsére nem osztja a kiváló tanácsait, ettől eltekintve pedig teljesen normális, kedves asszony, aki szeret engem is, a férjemet is, az unokáit is. Ő ilyen, én pedig megtanultam ezt megelőzni.
"Az első szerelem után majd bőgni fogok meg szenvedni, tudja ő, lehet hagyni kéne ezt,"
Mármint hogy hagyd ki a szerelmet az életedből úgy am blokk? Ez nevetséges.
"nem fogok tanulni emiatt,"
Mert a szerelmi bánat mellett igen?
"szerinte ronda,"
Mi köze hozzá, nem neki kell bejönnie, nem ő jár vele. Különben sem a külső a legfontosabb, lehet a világ legrondább sráca is, és amellett rendes, kedves, okos és a tenyerén hordoz. nem a külső miatt lesz valaki tökéletes partner.
"szerinte nem lehet túl udvarias."
És ezt abból szűrte le, hogy szerinte ronda? Ez megint csak nevetséges.
Azt kell mondanom, hogy tényleg nem normális, sőt beteges, amit csinál, és ezt már nem lehet a féltéssel, túlféltéssel magyarázni. Ezt már kezeltetni kellene. Apukáddal nem tudod ezt megbeszélni? Nem tudtok közösen tenni valamit? Őszintén szólva azt gondolom, édesanyádnak ezzel valami terápiára lenne szüksége. nem is csak a kutakodás, hanem a sértegetés miatt, meg hogy ő akarja megmondani a te korodban, mit csinálj, kivel barátkozz, és hogy lehetsz-e szerelmes egyáltalán vagy sem.
Ha sérteget, bántóan viselkedik, abban a pillanatban hagyd ott, menj ki a szobából. Majd ha normálisan kommunikál, akkor beszélgetsz vele. Egyértelműen neked kell itt érettnek lenned. A barátodat pedig mutasd be csak az apukádnak, valami olyan helyen, ami semleges, ahol anyukád nincs ott. Barátodat avasd be abba, hogy ilyen az anyukád, és ezt egyébként bárkivel megcsinálná ugyanígy, tehát biztosan nem személy szerint ellene van kifogása (nem is lehet, hisz nem ismeri). Anyukádnak nem kell hazudni semmiről, csak maximum nem kell informálni, hogy találkoztok, vagy hogy bemutatnád apukádnak nélküle, kivéve, ha előveszi a jobbik eszét, és normálisan áll hozzá, hogy kezdesz felnőni, és jogod van az élethez, a saját döntésekhez, a szerelemhez.
Apát már nem érdekli. Anya tényleg kezelésre szorulna, sehova nem lehet elmenni vele. Nem tudunk vele mit csinálni. Vannak jó pillanatai, de sokszor hirtelen a semmiből idegbeteg lesz meg paranoiás, elméleteket gyárt (politika, oroszok stb). Valószínűleg borderline, de én simán kinézem hogy skizofrén. Amiket kitalál néha, az hihetetlen. Sajnos nem is látja, hogy rossz amit csinál. Letagadja meg nem lát ő benne semmi gondot.
Apa nem vál el, mert anya szerinte nem tudna egyedül boldogulni, meg kitudja mi lenne.
Én is anya vagyok, idősebb lánygyerekkel, mint te most. Ha mindent elmondtál, amiről kérdezett négyszemközt, akkor hatalmas bunkóság utánad kutakodni. Elhiszem, hogy 1 hónapos kapcsolat még nagyon kevés. De én anno kérdeztem tőle, vagy mondta magától. A bizalmatlanság netovábbja, amit anyud művel. Az meg hogy ronda - szerinte -, háát, erre inkább nem írok semmit.
Nem tudsz mást tenni egyelőre: beszélgess vele többet a párodról, hátha megjön az esze, mert nem normális, amit művel.
Neked legyen több eszed. Beszélj, beszélj, mondd el, hogy tanul rendesen, te őt szereted, semmi rosszat még nem tett veled, és legfőképp, hogy őt szereted, nyugodjon meg, nincs a sráccal probléma.
Mást nem tudsz tenni. Mesélj róla vidám és jó dolgokat, ami veletek történt, hátha belátja és megbékél. Fú, nem irigyellek!
Teljesen jogos, igazából nem kell vele foglalkoznod. Majd, ahogy idősödsz, utána már mégjobban nem fog érdekelni. A lényeg, hogy ne hagyd, hogy a fejedre másszon. Megértelek, mert nekem is ilyen az anyám. Egyszerűen én azzal leállítottam mindig, hogy felnőtt vagyok, azt teszek, amit akarok. Nincs beleszólása, illetve majd én eldöntöm, hogy mit csinálok.
Gondolom mentális beteg. Biztos vannak komplexusai is. Érték valószínűleg traumák gyerekkorában. Van ez így, de valójában csak magán tudna segíteni.
Nem a te dolgod rendbehozni a szüleidet. Elég gáz, amikor egy szülő azt várja el a gyerekétől pl, hogy ápolgassa. Szerintem nagyon gáz. A gyerek az nem tulajdon, hanem egy független ember. Szülőknek annyiban kimerül a szerepük, hogy felnevelik, míg önálló nem lesz. És ennyi, utána szabadon kell engedni. Az, aki ezt nem teszi és a gyerek(felnőtt) benne marad ebben a közegben, az sosem fog felnőni. Ilyenek azok is, akik pl még 30 évesen a szüleikkel élnek. Nagyranőtt gyerekek. Egészséges jellemfejlődéshez el kell engedni a gyereket, nem pedig magunkhoz láncolni. Csak mivel nagy a tudatlanság, ezért fogalma sincs sok a embernek a tettei következményének, mivel nem értenek hozzá, hogy hogyan működik a személyiségfejlődés. Na mindegy, többrétű itt is a probléma.
A te részed tényleg csak annyi, hogy elengeded a fenébe. Nem kell vele foglalkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!