Ha a szüleidnél nem volt pénzügyi tudatossàg, Te hogy tanultad meg?

Onnan, hogy láttam, hogy ők mit csinálnak és azt mondtam. "Köszönöm, de én mást akarok az élettől. Én látni akarom a gyerekeimet felnőni és a páromra sem csak napi 1-2 órát akarok rászánni.. fáradtan."

Elkezdtem tanulni.. nem, nem a diplomák gyűjtését, hanem a hasznos tudást. Amivel rendszert, gépet, tudok építeni, ami helyettem dolgozik.

Aztán feladtam a 8-17 ig tartó rabszolgamunkát és vállalkozó lettem.

Most, ha alszom akkor is megvan a minimum 3000Ft-os órabérem a webshopjaimnak hála. Szolgáltatást meg nem vállalok 15e Ft-os óradíj alatt. bár jobban megéri, ha magamnak dolgozom, mintha másnak tenném.

Èn mindìg is bastam a világra, meg dolgozni.Aztán nyertem a lottòn ès most mègjobban basok a világra.

Üdv Floridábòl:-)

Az sem pénzügyi tudatosság, hogy nem költesz semmire és mindenről naplót vezetsz. Még mindig emlékszem az ordításokra amit akkor kaptam, ha hozzányúltam a féltve őrzött párizsihoz a hűtőben.

Zsugori mellett ugyanolyan szar élni, mint hitelgörgetők mellett.

Mi szegények voltunk. Anyám minimálbéréből és apám rokkant nyugdíjából éltünk. Aminek nagy részét apám elitta.

Nekem pont nem a pénzszórást kellett megfogni, hanem azt kellett megtanulni, hogyan költekezzek, hogyan merjek költeni. sokáig elég minimál életet éltem. Spóroltam, semmire nem költöttem.

Több év és relatív élhető kereset kellett ahhoz, hogy eljussak oda, nem kapok gyomorgörcsöt minden kisebb nagyobb kiadás után és nem azon agyalok fél évig, hogy biztos kell-e valami. Hanem merek lépni.

Mindezek mellett megy a költség nyilvántartás, tudom min lehetne fogni ha akarnék.

És megy az előre gondolkodás, a célok megvalósítása is.

A szüleim legnagyobb baja hogy a pénzhiány miatt soha nem is terveztek, csak "majd megcsináljuk ezt majd azt" aztán repültek a 10 évek és soha nem léptünk semmiben.

Vagy arra emlékszem, néha kérdeztem, nem-e veszünk lakást.

Nyilván kap a gyerek ilyenkor hideget, meleget, hogy mit képzel magáról.

De akkoriban 6-8 milliókért volt lakás.

1-2 millió önerővel és hitellel lehetett volna venni.

Anyáméknak jöttek a kifogások:

"hátha lentebb mennek az árak"

"magánnyugdíjba le van kötve a pénz nem lehet felbontani"

"a hitel rossz, nem szabad felvenni"

"ki tudja Pesten maradsz-e"

Aztán ebből lett az, hogy az árak nem mentek le (mint tudjuk), anyámék összes megtakarítása ment a levesbe amikor a Fidesz elvette a magánnyugdíjpénztárakat, én meg 10 év késéssel két-háromszor annyi hitellel tudtam csak egy sokkal szarabb lakást venni, de legalább azóta is Pesten vagyok.

Ezt csak azért mesélem, hogy néha nem csak az számít, mennyit tudsz félretenni, hanem az is, hogy bizony van amikor lépni kell, merni kell lépni különben cseszheted.

A feleségemtől. :) sokkal jobb anyagi helyzetben éltek mint mi, ami annak is köszönhető, hogy apám elitta a fizetését, anyám meg sosem szeretett dolgozni, kölcsönölből élt, amiket sosem adott vissza (illetve feltételezem, hogy ez most is így van). Akkor eldöntöttem, hogy én nem akarok ilyen csöves életmódot és elköltöztem.

A feleségem annak ellenére, hogy mindenük megvolt és sosem nélkülöztek, úgy tud spórolni, ahogy senki más. :D

Egy számlára megy a fizetésünk, ő befizeti a csekkeket és félretesz, utána a maradékból élünk. És sajna az tény, hogy ha ő megy vásàrolni fele annyit költ, mint amikor én is ott vagyok. Hajlamos vagyok megvenni olyan dolgokat, amikre nincs szükségem.