A te szüleidnek volt veled szemben olyan tette amit úgy érzel sose fogsz tudni neki megbocsátani? Esetleg ezáltal a kapcsolatot is megszűntetted inkább vele?

Azon túl hogy rendszeresen megvertek, megaláztak, nyomorban kellett felnőnöm és ha rajtuk múlt volna le sem érettségizek.

Az, hogy velem mit műveltek, nem lényeges, mert felálltam és helyre jöttem belőle. De azt, hogy megalázták és becsapták a kislányomat, azt soha nem tudom nekik megbocsájtani. Azóta nem beszéltünk velük, igaz, ők sem kerestek minket. Azt hiszem, így fogunk meghalni..

Igen. Apukám anyukám nevére iratta anno a lakást, ezzel akarta megtartani, mikor válás után kibékültek. Mikor végleg elmérgesedett a viszony, anya eladta a lakást és vett két kisebbet magának és nekem. Apám ekkor már birtokvédelmi eljárással lett kilakoltatva, mert nem akart onnan elhúzni és mindent csak széttört, mikor hisztizett. De még távolról pofázott, hogy milyen feltételekkel adhatja el anya azt a lakást, amihez egyedül csak neki van köze 20 éve. Apámnak volt még több hektár birtoka külön, nekünk csak ez. Hónapokig rettegtem, mert folyamatosan azt szajkózta, hogy megöli anyámat. Próbáltam visszafogni, mondtam neki, hogy egyrészt előbb kellett volna erre gondolni másrészt meg hálás lehetek anyámnak, mert ő nevelt fel és ő gondolt rám, amíg ő sosem volt mellettem, mégis mit akar tőle? Megérdemli, hogy legyen otthona, ő is ugyanúgy segített megszerezni azt a házat munkával, két gyerek felnevelésével és a háztartás vezetésével, mintha egyedülálló anya lett volna. Erre elkezdte, hogy én nem érdemlek semmit, nővérem lakást kapott, én örüljek, hogy fizette a tanulmányaimat (eltartott állami képzésen?) és adjam neki, ami az ő munkája. Elegem lett. Utána rám perelt 5 millió forintot (felvett hitelt is), hogy visszaszerezze mindenáron a lakást-sikertelenül. Nem akartam ezt nézni, mondtam neki, hogy azt hittem, lehetünk egy család és néha leülhetünk beszélni normálisan egy asztalhoz anélkül, hogy anyámat mocskolnád folyamatosan. És ha rajtad múlt volna, mehettem volna a rohadt utcára anyámmal együtt, holott mindig mentettem a valagad és próbáltam tompítani az ellentéteket köztetek és elkerülni, hogy a rendőrök vigyenek el. És a nővéremhez képest nekem nem csak a csupasz valagam van, mert ittmaradtam segíteni nektek és tanulni, De nem érdemlek semmit? Akkor ott rohadj meg, ahol vagy és soha többet ne keress az anyagias szarságaiddal, mert elegem van abból, hogy félnem és féltenem kell valakit tőled.

Anyám szarba se vett soha, hiába voltam jó tanuló, diplomáztam le, lett jó munkám. Egy percig nem volt büszke rám, mindig csak azt hajtogatta, hogy mennyit nélkülözött miattam, hogy én tanulhassak. Apám alkoholista volt, sokszor vertek. Aztán nem jöttek el az esküvőre, mert behisztiztek, hogy nem körülöttük forog minden. A nászajándékot is visszakérték. Azóta nem beszélünk.