Mi volt a legnagyobb hazugság, amit mondtál a szüleidnek? Kiderült? Hogy reagáltak rá?

Folyton a volt parommrol faggatott, aki nagyon megbantott es mar 7(!!!) eve nem vagyunk egyutt. A mai napig rosszul esik ha ra gondolok. Nos anyukam ennek tudataban meg ennyi ev utan is kepes volt minden alkalom adtan felhozni es megkerdezni, hogy xy-al mi a helyzet? Szoktatok beszelni? Mi van vele??

Ezek a kerdesek minden alkalommal felteptek a regi sebeket es egesz nap rosszul ereztem magam..Mondtam neki, hogy nem erdekel mi van vele, keresse meg ha annyira szeretne tudni, de csak nem allt le. Na mind1. Aztan egyik alkalommal, -amikor ismet jott a szokasos kerdes- kozoltem vele, hogy exem autobalesetben meghalt. Tudom,nem szep ilyet kitalalni, de ugy ereztem ez az egyetlen modja, hogy leallitsam. Mivel exemmel nem egy varosban eltunk es o idokozben kulfoldre koltozott, nem is tudna lecsekkolni, hogy igaz e a story vagy sem. Mondjuk eleg komolyan adtam elo, plusz kozoltem, hogy a halottakat beken kell hagyni. Lehet durva kitalacio volt, de a sajat lelki bekem miatt tettem..exem pedig biztos vagyok benne, meg mindig el az a kiscsaj mellett akivel honapokon keresztul csalt. Ennyi.

Hát egetrengető hazugságokat sose mondtam, csak azt, hogy barátnőhöz megyek, mikor randiztam (de később sose titkoltam a kapcsolatokat, csak vártam míg komolyabb lett), vagy azt, hogy nem iszok semmit buliba (egyetlenegyszer ittam hányásig magam, lehánytam a ruhámat is és hát úgy mentem haza, akkor nyilván kiderült, de megbeszéltük, többet nem csináltam ilyet)

Meg még jegyeket stbstb, azokat mindig bevették, meg azt se tudják, hogy 16 évesen elvesztettem egy random sráccal és nem az első komoly kapcsolatomban. Ennyi.

22/lány

Úgy nyolc éves lehettem. Apám hazatelefonált a munkahelyéről. Akkor még nem volt mobiltelefon, vonalas telefonok voltak. Valamiért azt mondtam neki, hogy "á, szia, megint hívsz?" Erre meglepődött, és kérdezte hogy hogyhogy megint?

Mármost apám egy kiszámíthatatlan, idegbeteg barom volt, és ennél kevesebbtől is gyakran kezdett ordibálni vagy őrjöngeni és összevissza verni. Nyolcévesen ebből annyi volt nekem tiszta, hogy nem szabad olyat mondani, amin felhúzza magát. Így aztán azt mondtam: "Miért, az előbb nem te hívtál?"

Nem tudom, miért pont ezt mondtam, ne várjunk sok logikát egy nyolcéves kisfiútól, aki épp talpig be van szarva az apjától. Mindenesetre az akrem sült, fater megette nagykanállal, és rémüldözni kezdett, hogy ki telefonálhatott, az ő nevében? Mikor hazaért, faggatni kezdett, hogy volt ilyen korábban is? Hát erre mit mondjak, mondtam, hogy igen... és senkinek nem esett le, hogy ha korábban is sikeresen adta ki magát apámnak, akkor honnan tudom hirtelen, hogy az kamu volt?

Apámék pánikban rohantak a rendőrségre, ahol persze elhajtották őket, ilyennel még ma sem foglalkoznának, nemhogy akkor. Napokig pörgött rajta a vén hülye, aztán kitalált mindenféle rituális kódszavakat, hogy azt kell bemondani a telefonban, és abból tudjuk, hogy ő. Jó pár évig ment ez, és még húsz évvel később is felemlegette, hogy úúú, amikor az az idegen hívogatott minket, biztos engem akart elrabolni...

Úgy halt meg, hogy sosem tudta meg. Én meg azóta is ezen röhögök.

Akkor érettségiztem, amikor Bokros bevezette a tandíjat. Akkor még volt szóbeli felvételi, elmentem, ott közölték, hogy lesz tandíj, de nem tudni, mennyi, aki nem tudja vállalni, inkább menjen haza, mert ha felveszik és mégse iratkozik be, elvett valakitől egy helyet. 18 éves voltam, két kicsi testvérrel, az egyik ráadásul beteg, két szakmunkás szülő. Nem nélkülöztünk soha, de ugy gondoltam, ezt nem tudjuk vállalni.

Hazamentem és azt mondtam, rossz tételt húztam, nem sikerült.

Hát, így nem lettem orvos...

A mai napig nem tudják, nem akarom, hogy magukat hibáztassák, mert tudom, hogy az lenne.

4es a szívem összeszorult, ahogy olvastam. Remélem sosem derül ki. Biztos fájna a szívük.

Nekem csak annyit hogy egyszer altanosban kaptam egy 1-est és nem mondtam el. Pedig nem kaptam volna ki. Első es utolsó volt. Középsuliban tuti kaptam párat, de arra nem is emlékszem. Ez nem tudom, hogy maradt meg bennem. Bar lehet hogy nem tudtak par kamaszkori bulizasrol.