Sok szülőnek miért van ez rendben?

Nekem nem volt gyerekkorban fülbevalóm. Nem azért, mert anyám végiggondolta, és "majd ha a gyerek szeretne, akkor kap, stb...", hanem ő egyszerűen baxott rá, hogy lánya van, meg különben is, akkoriban tűvel lyukasztottak, gondolom, smúzolni kellett volna az orvos asszisztensének, aki megcsinálta volna, ő meg aztán nem strapálta magát ilyenekkel. Szar volt, hogy az oviban csak nekem nem volt fülbevalóm (egyáltalán lyuk sem volt ugye a fülemen), a többi kislánynak viszont igen. Végül 11 éves voltam, húgom meg 5 éves, amikor egyik külföldi rokontól nagyon szép arany fülbevalót kaptunk mindketten. Akkor apu (nem anyu) elvitt minket a körzeti doki asszisztenséhez, aki megcsinálta tűvel. Nagyon megszenvedtük, iszonyat fájt, húgomé be is gyulladt, kamilláztuk, tetránnal kentük. (Ha kisbaba korban meglett volna, már nem is emlékeztünk volna az egészre).

Én a lányomnak pontosan ezért megcsináltattam már két hónapos korában. Akkor gyerekorvos lyukasztotta, nem volt semmi gond, nem gyulladt be, most sem fúj rám érte, szép aranyfülbevalója van, több is. Nem kell ezt túltolni.