A 12 éves fiam csúnyán beszél és az apja szerint ez rendben van. Jogos a kiakadásom?

A sajátommal elbeszélgettem arról, hogy ez most menőnek tűnhet, de sajnos túl könnyű rászokni, leszokni róla azonban nagyjából lehetetlen /nézzen meg engem, hogy tudok néha beszélni: ugye mennyire nem elegáns?/.

Sok kínos helyzettől kímélheti meg magát, ha rá sem szokik, elvégre nem tudhatja, hol ki hallja meg, amikor nem is számít rá, és milyen színben tünteti őt ez fel, ami később fontos lehet...

Ráadásul amiatt sem menő, mert eszköztelenségről és alacsony IQ-ról, EQ-ról és szegényes szókincsről árulkodik.

Aztán majd eldönti.

Egy olyan világban, ahol a hozzá hasonló korú lányok rib*ncnak öltöznek, a 14 évesek meg orrba-szájba kefélnek miközben lassan nincs olyan gyerek, akinek ne váltak volna a szülei, vagy ismeretlen az apa? Ne legyünk már ennyire álszentek.

Értsd: Sokkal fontosabb erkölcsi kérdésekről kell beszélni vele, nem pedig arról, hogy néha kicsúszik egy Isten b*ssza meg. Amíg nem indokolatlan a káromkodása, addig nem kell szólni ezért. Hogy mást ne mondjak, nézz meg egy F1-es futamot. A világ élsportolói, és mégis sokszor ki kell sípolni a hópelyhek miatt amit mondanak.

Megválogatni meg lehet, de mindez plusz odafigyelést "erőfeszítést" igényel, ami alaphelyzetben nem nagy valami, de stresszes helyzetben / élethelyzetben, akut krízisben nem biztos, hogy lesz kapacitása.

Állásinterjún a szőnyegben majdnem orrabukva reflexből krvaanyázni mennyire hatékony stratégia vajon? :)) Szerintem jobb ezt valahogy kialakulni sem hagyni, vagy kigyomlálni, mikor még formálhatóbbak a szokásaink, személyiségünk, mert a becsontosodott szokásokon kutya nehéz változtatni, és nagyságrendekkel több energiabefektetés.

#4 - én vagyok az okleveles káromkodó specialista nő létemre, de annak ellenére, hogy ateista vagyok, soha az életben nem káromkodtam még istennel, és a fiam se járna jól vele, ha ilyen "csúszna ki a száján".

Indulatból sem.

Annyi mást lehet mondani, ami "nem szép", vagyis kellően trágár, de a helyzet az, hogy nem az álszentség a fő baj a káromkodással, és nem is annyira az, hogy ki mit szól hozzá, hanem valóban a tehetetlenséggel függ össze, és ezt ha lehet, nem erősíteném. (a lelket is durvábbá, keményebbé teszi, ami megint csak nem lesz túl jó hosszú távon - de nyilván igény, ízlés és döntés kérdése)

Nem tudom, a "mai világnak" mi köze ehhez, mikor a South Park kijött 97-ben, 10 éves voltam, és mi is káromkodtunk egy csomót. Nem lett semmi bajom, IQ teszten sem látszott meg, hogy mennyit káromkodok, azon sem, hogy 3 évesen tudtam rendesen olvasni.

Szókincs szegénysége... pont az említett sorozatból látszik, a magyar milyen választékossággal kifejezi, ami angolul egy szóval megy.

12 évesen egy "ba*kitól" semmi baja nem lesz. Nem áll meg az egyedfejlődésbe, ráadásul minél jobban tiltod majd neki annál inkább fogja mondani és annál cifrábban.

Az meg, hogy majd állásinterjún anyázik elég nagy hülyeség. Én is szoktam káromkodni, mégse anyázok lépten nyomon. Ez is valahol nevelés kérdése. Nekem anyám azt mondta, otthon káromkodjak ha akarok de ha valahova elmegyünk és meghalja hogy csúnyán beszélek biztos lekever egy fülest. Egyszer volt csak rá példa, akkor sem veszekedett, nem kiabált, egy szava nem volt, csak olyan sallert kaptam, hogy azt hittem kiesik a szemem. Többet se fordult elő.

Másrészt meg min csodálkozunk? Te van a YouTube is mindenféle sz@rral amiből ömlik a mocsok és a gyerekek 70%a azz nézi reggeltől estig, aztán csodálkozunk, hogy miért káromkodik.

Ez megint helyzet függő

Kinek mondja, hányszor mondja

Mert ha minden második mondatában ott van a b.meg szó és velünk mint szülőkkel is így beszél,mint a kutyával akkor biztos kiakadné

Ha heti párszor mert mondjuk valami nem sikerül a játékba

Vagy csak a haverokkal van és egymást szivatják nem érdekelne

Sokan megfognak lepődni,de én nő vagyok 25 éves, 15-20 éves koromig nekem a K..va volt a szavam,nem érdekel ha azzal jöttök,hogy egy lány szájából az csúnya,voltak helyzetek amikor semmi mást nem tudtam mondani mint azt,hogy K..van

Szerinted történt valami ? Nem

Nálunk otthon minden meg van engedve nyelvezetileg. Megy is a f___om ebbe, meg f_ abba, így b_meg, úgy b, de amint kilépnek az ajtón, mintagyerekek. A tanárok véleménye róluk, hogy nagyon tisztelettudó szépen beszélő fiatalok.

Úgyhogy egyetértek a pároddal, otthon ki lehet ereszteni a gőzt.