Hogyan tudnám a lányommal megértetni, hogy ez még korai?

A lányom 22 éves,( velünk él még) a tavasszal megismert egy fiút. Ő az első igazi pasija, így nem is mondtunk eddig semmit, mert már nagyon maga alatt volt a lányom hogy se barátnőkje, se szerelme nincs az életében.

A srác már a második naptól kezdve nálunk aludt. Egyre többször evett, ivott itt, kölcsönkért ezt vagy azt. Amit megkívánt a lányom ugrott csinálta neki, sütött főzött. Eleinte kedvesnek tűnt, de mostanában már kezd más lenni a véleményünk. A férjem nagyon nem örül neki hogy kvázi nálunk lakik a 7/4 napot. A lányunkat nem viszi sehova, ha igen akkor is a lányom által használt autót viszik. Vagy velünk jönnek, olyankor a férjem fizet. Nem az hogy ez nekünk olyan fontos de az egészet nézve már fura.

A fiúnak van valamennyi kertje ha hívja a lányom megy kapálni stb.

A minap hallottam, hogy arról beszélnek hogy most kell a pénz a házra, a közös otthonukra és ezért nem viszi el moziba. Meg hogy nemsokára együtt laknak.

A fiú örökölt egy régi házat amit most felújít, de az is fordult a fejemben hogy lehet a lányom is ad bele, mivel sokszor elkísérte mikor kellett venni ezt vagy azt, illetve nekünk az összeköltözésről nem szólt eddig. Csak nem akarom hogy csalódjon. A fiú nagyon szereti az igényes ételeket, dolgokat, és mivel szereti, mi megvettük itthonra, de ott nem szeretném ha a lányom etetné a saját pénzéből. Meg fizetnék a számlák felét aztán egyszer csak elhajtaná ha meg unja. Attol tartok hogy kihasználja mert a lányom nagyon bele van esve. A minap össze is vesztünk mert kértem hogy segítsen valamit ő meg flegma mód közölte velem hogy" jó de haladjunk mert dolgom lenne "

Én mikor rákérdeztem hogy tán megint megy e fiúhoz megsértődött. Nem kommunikál velünk, attól félek ellenünk fordítja. A munkahelye egy jó nyugdíjas állás is lehetne de most ott akarja hagyni mert a fiú szerint messze van és nem jó.

A lányom mellett van két fiam is, a középső él itthon, neki anno, de a másik fiamnak is sokkal szigorúbb szabályok voltak. Szerinte is amit a húga művel az fura és nagyon gyerekes, hogy ő ugrál a srácnak, mikor pont fordítva kellene. Hiába mondjuk neki finoman nem igazán hallgatja meg a jó szót. Mit tehetnénk? Az apja nem tudja még ezt a költözés dolgot, nem is mertem neki előhozakodni ezzel, hiszen alig ismerik egymást, és ez számomra is de számára is korai még. Tekintve, hogy a fiúról kiderült hogy csalta már meg a barátnőit, meg volt egy két negatív visszhang róla, már annyira nem örülünk ennek az egésznek.

Nem azért nem akarjuk mert nem akarom engedni hogy felnőjön, hanem picit egyoldalúnak érzem ezt a kapcsolatot, amit a lányom nem lát tisztán.

Hogyan bírhatnám a lányom jobb belátásra?