Szerintetek normális hogy az anyám mindennap irogat nekem úgy hogy már külön élek 6 éve és családom is van?

Embertípustól függ. Mi nem beszélünk minden nap anyámmal, csak kb hetente, mikor elvetődök hozzá. Szerintem baromi jóban vagyunk. De nekem a semmiről beszélgetéstől (hogy vagy, mit ettél) feláll a szőr a hátamon, annyira idegesít. Ő pedig bár mindig találna valami témát, de tudja magáról, hogy ha egyszer elkezd beszélgetni valakivel, sose hagyja abba, viszont mindig ezer dolga lenne, amikkel sosem éri utol magát. Így nem keres meg naponta minden szirszarral, hanem amikor találkozunk, akkor kibeszélünk minden beszélnivalót.

Azt tudja, hogy jól vagyok, mert ha nem lennék, már mondtam volna. Azzal is képben van, hogy felnőttem, tudok magamnak enni adni meg ilyenek, szóval nagy gondjaim a mindennapokban nem lehetnek, nem kell folyamatosan lecsekkolni.

Nektek kettőtöknek sajnos eltérőek a kommunikációs igényeitek. Vannak akik valamiért élvezik a semmiről váltott, rutinszerű kétmondatos "beszélgetéseket", ami neked és nekem erőltetettnek hat és teher. Akár normális is lehet a napi beszélgetés, ha az mindkét félnek az igénye, és nem a másik életébe való belemászást célozza. Mást nem nagyon tudsz tenni, mint nem sietni a válasszal, mikor ír, és újra és újra elmondani neki, hogy miért szeretnéd a ritkább beszélgetést, hátha egyszer megszokja.

Bármit megadnék érte, ha édesanyám üzenetet írna...

Sajnos 16 éve hogy meghalt...