Túloz anyám a gyerekkorával kapcsolatban?
Hosszú lesz, köszönöm, ha elolvasod!
Egész életemben abban a hitben vagy tudatban éltem, hogy az anyai nagymamám kábé a legrosszabb anya volt a világon és anyát és a két húgát mindig mindenért verte ok nélkül. ( az egyik nagynénémet nem ismerem, mert ők elvileg soha nem voltak jóban, a másik meg az a bólogató fajta, aki mindenben egyetért, csak hagyják békén, de kb 8 éve nem beszéltünk már)
Ezzel a nagymamával nem volt soha túl közeli a viszony, évente 2x-3x jártunk látogatni, plusz nyaranta otthagytak engem 2-3 napot vagy egy hetet. Engem soha nem bántott még szavakkal sem.
15 éve viszont teljesen megszakadt a kapcsolat, annyit tudok, hogy él még, semmi többet, az általános iskolai ballagásomon láttam utoljára, utána még 1x felhívott és semmi több. Én úgy voltam vele, hogy úgyis rossz anya volt, ne rajtam akarjon most nagymamáskodni, kamaszként amúgy is haragudtam az egész világra, rá is.
Anno viszont még gyerekként (11-12 évesen) egyszer valahogy szóba jött a verés téma amikor nála voltam a nyáron, majd ilyen eléggé elmélázva vagy inkább csodálkozva mondta, hogy “pedig nem is vertem meg őket olyan sokszor”. Akkor elsiklottam felette, én anyának hittem.
Most viszont nagyon felnőtt fejjel elkezdtem gondolkodni ezen. Gyakorlatilag ha szóba jön anya gyerekkora, kivétel nélkül mindig ugyan azt a 3 sztorit meséli el, semmi többet. Gondolhatnám, hogy akkor is igaza van, hiszen nem tartja egyáltalán a kapcsolatot az anyjával aminek nyomós oka lehet, csakhogy az idő bebizonyította számomra, hogy anyám abszolút képes 20-30 éves barátságoknak véget vetni gyakorlatilag örökre egyetlen apró kis véleménykülönbség miatt is.
+ anyámnak a fantáziája valami iszonyat mód szárnyal, ha tényleg valamit ki kell színezni. Mai példa, hogy elmeséltem neki, hogy a sógornőm nem kísérhette fel az elsős fiát a terembe mert nincs beoltva, de a gyerek jól érezte magát a suliba. Erre a fb-on azonnal közzétette az iskola nevét, szidta őket nyakba főbe, hogy milyenek, mennyi gyereknek okoztak egy életre szóló traumát és mennyi gyerek sírt az iskola előtt. Én csak néztem, hogy te jó ég, ezt minek kellett neki elmondanom és vajon hol ment félre az infó, hogy nem volt sírás??
Tehát azt hiszem jogosan gondolkodtam el azon, hogy anyám vajon igazat mondott az anyjáról az elmúlt sok sok évben, ami miatt én is simán hátat fordítottam neki ( na nem mintha ő keresett volna valaha is )vagy erősen ki lett színezve az a mindennapos verésekkel teli gyerekkor?
Nem a konkrétumot, csak szimplán az élettapasztalatokból, amikor az ember elkezd ráeszmélni, hogy a szülei nem az istenek és nem biztos, hogy minden úgy van vagy úgy jó ahogyan ők mondják.
Mint ahogy írta is egy válaszoló, hogy náluk is kiderült, hogy az anyja igencsak kiszínezett ezt-azt.
Az enyémnél ezt napi szinten tapasztalom, rengeteg dolgot teljesen máshogy ad elő, sokszor még nem is azzal a személlyel meséli el akivel történt, felnagyítja a dolgokat és hozzá tesz. Ezt nyilván abból tudom, hogy olyasmit mesél valakinek ahol én is jelen voltam és nem úgy történt. Nevelőapám szintén osztja ezt, mindig mondja is, hogy anya azért szereti kiszínezni a történeteket.
Anyám családjával egyébként teljesen nulla a kapcsolat, senkivel nem tartja a kapcsolatot, nem ismerem egy unokatesómat sem, nagypapa meghalt kb 7 éve, de őt sem igazán ismertem mert miután elváltak a nagyanyámmal olyan 8 éves koromban hozzá se jártunk, pedig anyám róla úgy beszél, hogy szerette. Mégsem mentünk hozzá soha és ő se hozzánk úgy az elmúlt 23 évben amikor még élt.
válasza: válasza:
válasza:Szerintem nem fogod megtudni az igazságot. De ha annyira szerette volna a testi fenyitést akkor azt rajtatok is alkalmazta volna. Én is azt tudom elképzelni hogy valami nagy hülyeséget csinálhattak a gyerekek, talán valami életveszélyes dolgot amiért verést kaptak. Akkoriban ez elfogadott volt. Annyira higy én még az iskolában is kaptunk a tanártól nem vérzést de testi fenyitést, ez a 80-as években volt.
Anyukád is túloz, te is mondtad hogy kiszinezi a történeteket. Plusz te is mondtad hogy haragtartó típus. Az a mentalitása hogy nem bocsát meg senkinek.
Észrevettem hogy semmiségként írod le hogy nála nyaraltál és 2-3x látogattátok évente. Neki ez valószínű nem volt semmiség. A nevét meg gondolom azért nem tudtad 12 éves korodig mert csak úgy hívtad hogy nagymama.
Miel anyukád haragudott nagymamádra el tudom képzelni hogy ő pont ezért nem látogatott mert nem akart olyan helyre menni ahol mondjuk be sem engedik. Hidd el kisgyereknél nagyon sokat számít a szülők hozzáállása a nagyszülők kel való kapcsolatban.
válasza: válasza:Nem olvastam a hozzászólásokat, csak a fő kérdésre válaszolok.
Nem ismertem a nagyszüleimet, de elmondások alapján az én apai nagyapám nem volt jó ember. Nagyon agresszív volt (mai viszonylatban valószínű pszichiátriai eset lenne). De csak ennyit tudtunk róla, apu néha mesélt ezt-azt, de ő is mindig csak pár történetet.
Aztán nemrég volt egy összejövetel, apu nővére és apu belemerültek a régi történetekbe és meséltek… nos, nem csodálom, hogy eddig nem tették. Egyszerűen nem akartak a “mocskos” részletekbe beavatni minket.
Attól, hogy anyukád csak pár dolgot mesél, még lehet igaz és lehet, hogy a rosszabb emlékeket ő is tudat alatt elnyomja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!