Túloz anyám a gyerekkorával kapcsolatban?

10!

Akkor megegyszer felhívnám a figyelmedet arra a tényre, hogy Magyarországon nem csak egy iskola van

“pedig nem is vertem meg őket olyan sokszor”.

Kérdező, ha megverlek kétszer, az még belefér? Akkor én nem vagyok szörnyű ember? Nem, egy szülőnek sincs joga megverni a gyerekét. A túl sok az egynél kezdődik.

(Nem, nem egy indulattól mentesen adott atyai pofonról beszélek, bár abból sem kaphat egy gyerek egynél többet, mert súlytalan lesz. Az indulatból adott pofon pedig sima bántalmazás.)

Kérdező! Az ilyen bántalmazó (nagyanyád) saját maga előtt is hazudik, plusz az idő miatt el is felejti a tetteinek nagy részét, mint anyám.

Anyám velem 2-3 havonta úgy üvöltött 6-14 éves korom között, hogy kb. 40 éves koromra állt helyre az, amit bensőséges anya-fia viszonynak lehetne nevezni. Én nem mertem hozzá fordulni, ő meg nem tudott segíteni. Pontosabban próbált, de az meg csesztetéssel volt nyakonöntve. Amikor mondtam neki az okokat, akkor tagadott ("Nem is üvöltöztem."), aztán a meg nem hátrálásom hatására lassan elismerte, de szépítette ("Nem is volt az olyan gyakori.", "Nem is voltam annyira mérges". Magamban: Lóf@szt nem, Anyu!). Aztán, amikor már nem tudott mit előhozni, akkor jött az, hogy túlterhelt volt, meg mit tudom én.

A te esetedben bonyolítja a helyzetet, és emiatt alighanem mindkét nőnek félig igaza van, hogy anyád színez. Azt viszont vedd figyelembe, hogy kisebb gyerekeknél elég 3-5-ször olyant tenni, ami nagyobbnál 10-20 kellene, hogy egy életre megváltozzon benne valami. Engem elég volt párszor kihajtani a konyhából (amikor anyámmal akartam volna valami lényegesről - iskolai zaklatás stb - beszélni) és üvöltözni velem, hogy egy fél életre leszokjak az anyámmal való - bensőséges - beszélgetésről.

Tehát anyád 95%, hogy feleannyira volt verve, mint sok más gyerek, de ettől még lehet ez neki azokénál nagyobb trauma. Ez egyénfüggő.

Na most szarrá leszek pontozve, de:

Amikor édesanyád kisgyerek volt, akkor a nevelés teljesen elfogadott formája volt a fizikai fenytés. Ergo, ha mama oda is csapott neki néha, az akkor teljesen természetes volt. Most nem a gyerek félholtra verését értem ezalatt, hanem azt, hogy pl ráhúzott egyet a fenekére. Manapság ebbe ugye már nem jó belegondolni, el is ítélik azokat, akik verik a gyereket a legkisebb mértékben is. De akkoriban normális volt, így nem a mostani értékrend szerint kellene megítélni.

Kettő: Édesanyám hasonló színezőtehetség. Ő is utálja az anyját, el is mondta régebben mi mindenért, csakhogy én közben nagynénéimtől megtudtam ám, hogy közel sem úgy történt minden, ahogy anyám bemesélte.

Ha nagymamáddal szeretnéd felvenni a kapcsoaltot, tedd azt. Kérzed meg, miért nem keresett pl. Lehet hogy azért, mert tudta (félt tőle) hogy anyád kimosta az agyadat elleneés ő hiába próbálkozna. Szerintem tégy egypróbát.

"...ballagásomon láttam utoljára, utána még 1x felhívott és semmi több."

"...ami miatt én is simán hátat fordítottam neki ( na nem mintha ő keresett volna valaha is )"

Most akkor fuss neki megint. Azert nehogy mar o fusson utanad! Nagyurasag! Hivd fel!

Istenem. Vállalom a 0ra pontozást, de mennyi nyúl lelkű ember van itt. "anyukám ordított 2 3 havonta" 😂 bele ne halj, az enyém 13 és 18 éves korom közt 2 3 naponta ordított. Dehát ma már ugye azzal is traumatizálod a gyereket, ja rászolsz, hogy ugyan ne rohanjon már ki a kocsi elé az útra.

Nekem nagyanyám volt ilyen, elmesélte milliószor, hogy megverte az apja, aztán egyszer kiderült, mert a testvére elmesélte, hogy persze, hogy megverte mert bele vágta a vasvillát a tesója lábába. Csak ez a mama elfelejtette hozzá tenni.

Anyukád tipikus az, mint a mai kamaszok. Az apja le kever egy apait ha hülyeséget csinál, aztán elhireszteli, hogy őt félholtra verték otthon.