Mi a jó a (mostoha) fiamnak, ha "miatta" romlott meg a kapcsolatom a szüleimmel? Ha beszélek velük, vagy ha elzárkózok? Mikor lesz kiegyensúlyozottabb gyerekkora?

Nem tudom objektíven végiggondolni. A helyzet úgy alakult ki, hogy a férjemnek volt egy másféléves kisfia mikor összejöttünk. Az anya lelépett, azóta le is mondott róla, és én örökbe is fogadtam. A szüleimnek nem tetszett, hogy "összeálltam" a párommal. Aki nem állt jól anyagilag, szakmunkást végzett, stb. Ők így mérik az embereket. Az hogy volt egy kisfia is fiatalon plusz tetézte a dolgot. Nem akarták hogy lekössem magam, hogy "idegen" gyereket neveljek. Valamiért ez volt a legnagyobb gondjuk, máig sem értem. Együtt voltunk már egy ideje, de a szüleim sosem voltak hajlandóak találkozni velük. Nekem pedig egy idő után fontosabb lett a gyerek is, mint a szüleim. Meg is mondtam nekik, hogy ha őket nem tudják elfogadni, engem is el fognak veszíteni. Mikor összeköltöztünk meg is szakadt a kapcsolatom velük. Most a szüleim fel akarják venni velem a kapcsolatot, mert megtudták, hogy lett egy közös kisbabánk.

De nem tudom mit csináljak. Én nemet mondanék, mert nagyot csalódtam bennük, nem látom értelmét a kapcsolatfelvételnek. A gyerek szempontjából sem érzem jónak, hiszen már nem kicsi (kiskamasz) tudja, hogy miért nem tartom velük a kapcsolatot. Nem akarom "elárulni" őt sem. De a férjem az mondja, hogy próbáljam meg, a gyerekeknek is jobb lesz. A kicsinek lesznek nagyszülei, a nagy pedig nem fogja magát hibáztatni azért mert nekem nincsen kapcsolatom a szüleimmel. Szóval elég ellentétesen látjuk a helyzetet. Ezért lennék kíváncsi kívülállók véleményére.