Mi a jó a (mostoha) fiamnak, ha "miatta" romlott meg a kapcsolatom a szüleimmel? Ha beszélek velük, vagy ha elzárkózok? Mikor lesz kiegyensúlyozottabb gyerekkora?
Nem tudom objektíven végiggondolni. A helyzet úgy alakult ki, hogy a férjemnek volt egy másféléves kisfia mikor összejöttünk. Az anya lelépett, azóta le is mondott róla, és én örökbe is fogadtam. A szüleimnek nem tetszett, hogy "összeálltam" a párommal. Aki nem állt jól anyagilag, szakmunkást végzett, stb. Ők így mérik az embereket. Az hogy volt egy kisfia is fiatalon plusz tetézte a dolgot. Nem akarták hogy lekössem magam, hogy "idegen" gyereket neveljek. Valamiért ez volt a legnagyobb gondjuk, máig sem értem. Együtt voltunk már egy ideje, de a szüleim sosem voltak hajlandóak találkozni velük. Nekem pedig egy idő után fontosabb lett a gyerek is, mint a szüleim. Meg is mondtam nekik, hogy ha őket nem tudják elfogadni, engem is el fognak veszíteni. Mikor összeköltöztünk meg is szakadt a kapcsolatom velük. Most a szüleim fel akarják venni velem a kapcsolatot, mert megtudták, hogy lett egy közös kisbabánk.
De nem tudom mit csináljak. Én nemet mondanék, mert nagyot csalódtam bennük, nem látom értelmét a kapcsolatfelvételnek. A gyerek szempontjából sem érzem jónak, hiszen már nem kicsi (kiskamasz) tudja, hogy miért nem tartom velük a kapcsolatot. Nem akarom "elárulni" őt sem. De a férjem az mondja, hogy próbáljam meg, a gyerekeknek is jobb lesz. A kicsinek lesznek nagyszülei, a nagy pedig nem fogja magát hibáztatni azért mert nekem nincsen kapcsolatom a szüleimmel. Szóval elég ellentétesen látjuk a helyzetet. Ezért lennék kíváncsi kívülállók véleményére.
válasza:Rendben, de azért egy idő után biztosan hajlandóak lettek volna találkozni velük is. Pár év után biztos, ha már látják, hogy tényleg komoly a kapcsolat, és együtt is maradtok. Egy ideig úgy lett volna jó, ha nélkülük mész haza látogatóba, aztán néha-néha meg velük együtt is.
Én azért azt mondom, érdemes rendezni velük a kapcsolatot, más nem azért, hogy ne érezze rosszul magát a fiatok, meg a férjed. Ezzel példát is mutathatsz, hogy megbocsátani is tudni kell.
válasza:"csak egy rossz szó vagy nézés és annyi."
Bár ha ilyen szigorúan állsz hozzá, talán tényleg nincs értelme.
Egyik pillanatról a másikra úgysem fognak tudni "helyesen" viselkedni, minden szabályt betartva. Idő kell nekik is, mire megszokják az új rokonokat.
Tulajdonképpen ugyanolyan vagy, mint a szüleid, ahogy ők nem voltak hajlandóak akkoriban a találkozásra, most meg te nem engedsz.
Mindannyian kissé öntörvényűek, nem éppen alkalmazkodóak lehettek. Kérdés, megéri-e.
válasza:#12, egyáltalán nem ugyanolyan szerintem. Kérdező úgy viselkedik, mint egy normális családanya, törődik a párjával, és a gyerekeiKKel. Ezzel szembe a szülei bemutatták azt, ami egyfelől jogi nonszensz (ez a kisebbik baj) másfelől az alpári tahóság merőben új dimenziója, vitatni kezdték, hogy a kérdező által örökbe fogadott gyerek az ő unokájuk-e.
Én nem azt mondom, hogy innen lehetetlen a kapcsolat rendezése, nyilván lehetőség van rá, ha a szülei belátják, hogy mekkora s*ggfejek voltak, és úgy nyitnak, hogy "mea maxima culpa"... mert hát valóban, abban igaza van az előbb szólóknak, hogy jár a bocsánat, csak hát annak van két alapfeltétele, a bűn belátása és megbánása, és a hiba kijavításának szándéka. Csak hát szerintem, ha a szülők itt úgy nyitottak volna, hogy "beláttuk, mennyire rossz emberek voltunk, amikor nem fogadtuk el a párod és a gyereketeket, és szeretnénk ezt most helyrehozni" akkor nem lenne kiírva ez a kérdés ide...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!