Milyen emberek lehetnek azok, akiknek a kamasz gyerekeik terrorizálnak, szívatnak másokat az iskolában?

A férjem japán. Na ott elég durván megy a bulling, főleg az állami iskolákban. Mondjuk az ő gyermekkorában még verések is voltak, mostmár inkább a teljes kiközösítés dívik. Az oka a hatalmas stressz, nyomás. Szégyen a 90 % alatti dolgozat, ha nem vesznek fel a kiválasztott felsőbbfokú intézménybe, stb.

Magyarországon is lehet oka a stressz vagy csak szimplán az empátia, tolerancia hiánya. Nem is csodálom, hogy ilyen a lakosság, ha egész nap azt hallja, hogy a melegek aberált állatok. Aki pedig beteg, az így járt, dögöljön éhen, mert mindenki annyit ér, amennyije van.

Körülöttem inkább olyanok válnak ilyenné, akiket csak az egyik szülő "nevel", vagy elváltak, esetleg van nagyobb tesó.

Akinek egy szülője van csak arra nem jut elég figyelem (sokszor nem is akarnak rá otthon figyelni) legalább addig sem otthon van, csináljon amit akar. Csak azt nem mondják el neki, hogy hogy kéne viselkedni, mi a helyes és rossz társaságba keveredik.

Akinél elváltak a szülők, ott a rossz kapcsolatoknál van nagyobb baj. Adják a pénzt, hogy azért néha menjen oda is, meg mindent megengednek, "itt sokkal jobb mint a másik szülőnél". Csak aztán ha az meg valami értelmet akar tenni a gyerekbe, akkor semmi esélye, mert inkább lelép ahhoz akinél mindent szabad. Itt a rossz társaságtól sem védik meg persze, inkább veszi neki a cigit, csak ne menjen a másik szülőhöz.

A nagyobb tesóval meg az a baj, hogy ha az egyiknek szabad, akkor hiszti van ha a másiknak nem. Ezzel akkora szabadságot kap a 12 éves, mint a 22, amit nem kellene. Innen ő is szabadon van, színtén az a vége, hogy rossz társaságba keveredik, de a szülők nem veszik észre, hisz teljesen elengedték.

Ezek a gyerekek találkoznak, és alkotnak egy bandát, akik egyre jobban beleviszik egymást a rosszba, innen jönnek a káros és illegális dolgok tizenévesen. Aki nincs benne és esetleg még ranul is, az szerintük nem normális, lúzer ezért kiközösítik, mássága miatt könnyű célpont, könnyű bántani, ami szerintük színtén menő, miért ne tennék. Csak nem gondolnak bele, hogy ez milyen lelki, esetleg fizikai sérülésekhez vezet és hogy érezhet a másik.

Innen már akármit akar a szülő, nem tud mit tenni. A haverok szava többet ér, mint az ősöké, max kibeszélik és kiszökik.

Nem pont mindig az a baj, hogy rossz szülő, mert vannak nagyon kedvesek és olyanok akiket sajnálok, mert ilyen lett a gyerekük. Az elvált szülőknél színte semmit nem tehet az egyik fél, mind a kettőnek együtt kell működnie, de ez sokszor nem jön össze, a többinél azért tudnának mit tenni, csak egyszerűbb engedni, csináljon amit akar.

Egyre többször tapasztalom, hogy a szülő pont ezek miatt nem is ismeri a gyerekét, szerintük egy angyal, és otthon tényleg ezt adja elő. A suliban tlejesen más, de ezt soha nem látja, így nem is hiszi el. Ezt viszont nem értem miért nem lehet hinni azoknak, akik ott vannak a gyerekkel, és valószínűleg nem hazudnak róla.

A tanár nem tud semmit tenni, a gyerekhez se érhet hozzá, ha szülőnek szól az nem hiszi el. Sok esetben nem is tud a dolgokról, nincs egész nap a gyerekekkel. Egy csöndes osztálytárs többet tud, mint akármelyik tanár. (Tapasztalat)

Nem hiszem hogy valamit is lehet tenni ez ellen, főleg rendőrség nélkül (kiskorú ugye nem ihat, dohányozhat és hasonlók). De remélem hogy mindenki akit valaha bántottak egszer túl tud lépni rajta és megtalálja önmagát, amit nem ferdítenek el a róla mondott csúnya hazugságok. Ezzel együtt pedig rájön, jól tette, hogy nem csatlakozott hozzájuk és erős maradt.

34

Érdekes meglátás kérdező. Akkor amikor te bántalmazott voltál, miért nem voltál ilyen kemény és miért nem álltál a sarkadra? Bemenni felnőttként 15 évesek közé, hogy "na majd most elintézem én azt a férget" azért nem vall nagy bátorságra. Sokkal inkább valós trauma és 15 éves gyerekeken éled ki az elnyomott gyerekkorodat.

Ha pedig azt gondolod, hogy egy bántalmazónak csak 1 pofon hiányzik és majd akkor leáll, óriásit tévedsz. Ezzel maximum azt éred el, hogy végleg kicsinálják a gyereked. De elég érdekes, hogy bántalmazottként nem látod át ennek az egésznek a pszichológiáját.

A világ pedig nem aszerint működik, hogy minek vagy a híve, az általad nevezett "humánus maszlagnak" vagy éppen az erőszaknak.

Azt pedig ne felejtsd el, hogy a bántalmazás javarésze sosem fizikailag történik hanem lelkileg és a lelki bántalmazás sokkal nagyobb lyukat üt a gyerek későbbi személyiségében és fejlődésében vagy éppen megrekedésében. Normális szülő ha ezt felismeri vagy a gyerek elmondja neki, akkor leül a gyerekkel és elmondja neki hogy miért nincs igazuk a többieknek, miért szerethető akkor is ha éppen picit kövérebb vagy eláll a füle vagy a bal lába hosszabb mint a jobb. A nem normális szülő meg bemegy és "megcsapkodja a férget", mert hát ő nem humánus maszlag elvek szerint él. A probléma természetesen továbbra is fennáll, de legalább kiélhette azt a vágyát, hogy felülemelkedett egy gyereken, ami korábban számára nem volt lehetséges.

Változó. Az egyik iskolai zaklatóm anyja is ugyanaz volt mint a kölyke. Az anyuka is beszólogatott nekem, mondta a "jobbnál jobb" beszólogatásokat a lányának, miket mondjon majd nekem.

Másik akinek tudtam ki az anyja, az egy normális nő. Nagyon kedves. Biztosan szigorú volt otthon, mert a közelében teljesen más volt a fia.