Rossz szülő vagyok?

Ez túl kevés információ, de lehetséges, szigorúan neveltétek, mindenről be kellett számoljon, sokat nyaggattátok?

Lehet az is, hogy más problémája van, más miatt nem megy csak titeket okol, vagy egyszerűen szereti otthon. :)

"Az otthonülős típusú gyerekem" Mindig ilyen volt, vagy valamikor ilyen lett? Valamikor egyszerre vagy fokozatosan.

"akkor be kellett volna számolnia minden egyes percéről nekünk" Ez vagy igaz, vagy ne Ezt neked kell tudnod. Ha igaz, akkor valamennyire érthető a dolog. Attól, hogy te úgy gondolod, ez nem igaz, még lehet igaz. Ha nem tudod az igazat, akkor rossz szülő vagy.

"23 éves és tényleg nem volt még szinte soha szórakozni" Tegyük fel, hogy nem vagy kontrollmániás (nem csak szerinted, hanem valóban). Ez a szülőre mutogatás lehet a félelem jele is. Már tudni illik azé, hogy azért nem ment a többiekkel szórakozni, mert félt, hogy nem illik közéjük, nem elég menő, félt hogy nem tudja, hogyan kell viselkedni kellően nőiesen/férfiasan, nem kellően nőies/férfias, és emiatt nem ment, és ezt az önmaga előtti szégyenét hárítja most rád, hogy azért nem ment mert.

A 16-23 éveket valóban nem lehet visszahozni, de őrjöngős bulizás és

sakálrészegre ivások nélkül is most még érdemben bepótolhatja.

Én sem mentem, mert rettenetesen féltem, hogy mi lesz ott, hol rontom el, hol nevetnek ki, és nem voltak haverok, akikkel mehettem volna.

Ezt a gyerekkel egy neki nagyon kínos beszélgetés(ekkel) lehet feltárni. Közben lehet számítani haragra, de az alapvetően amiatt van, hogy önmagára, a saját tehetetlensége miatt haragszik.

De az is lehet, hogy egy kontrollült vagy csak te nem érzed annak, a gyerek meg igen.

#8

Akkor meg is van a válasz. Azt szeretnéd, hogy a gyerek megfeleljen az elvárásaidnak, ne pedig boldog legyen.

Alapból én is inkább otthon ülő típus voltam annó, de tény, hogy sok bulit a szüleim túlaggódása miatt hagytam ki.

Budapesten volt a gimim, nyílván a környékére jártunk iszogatni, én pedig egy közeli faluban laktam. Mikor már hétfőn elkéredzkedtem péntek estére, legalább napi egyszer volt egy denagyonvigyázzmagadra blokk, majd mikor csütörtök este anyám mindezt már bőgve adta elő, általában mondtam, hogy ok, akkor nem megyek sehova... (aztán, hogy ne ő legyen a hibás, rögön jött, hogy de ő ilyet nem kért, ez az én döntésem...)

Mikor elmentem, akkor meg ők is kérték a beszámolókat...