Szerintetek rossz apuka leszek emiatt?

Röviden annyit rólam, hogy pici korom óta elég szabadelvű vagyok, hiába próbáltak regulázni a szüleim, én csak mentem a saját fejem után, nem bírtam és nem bírom a kötöttségeket. Talán valami mentális defekt, nem tudom.

Feleségemmel gyermeket tervezünk, és ilyenkor a rokonságtól a barátokig mindenki tapogatózik, hogy milyen szellemben fogom nevelni őt. Őszintén fogalmam sincs az apaságról, nem olvastam könyveket, szeretném, ha ez ösztönszerűen jönne. Értelemszerűen egy egészséges és reális határt meghatározok a nevelésben, de ráerőltetni a gyerekemre a család- és a társadalom által elvárt normákat nem szeretném. Például nem fogom megkeresztelni csak azért, hogy ezzel ne sértsem meg a család vallásosabbik felét. Ha nagyobb lesz és érdeklődést mutat eziránt, megteszem.

Szeretnék olyan szülő lenni, aki hagyja érvényesülni a gyerekét és annak kíváncsiságát, meghagyni a felfedezés örömét. Olyan akarok lenni, aki nem a végletekre neveli a gyereket - "azt szabad, azt nem szabad". Értse a miérteket és a következményeket, hogy a döntéseinknek súlya van.

A családom többnyire korlátozott ezen a téren, és persze kapom is a kritikákat, hogy "majd úgyis megtudod, hogy ez nem így működik", meg szerintük valami lmbtq hópihe vagyok, pedig erről szó sincs. Nem sértődöm meg miattuk, csak nem értik.

Ti mit gondoltok, jó az irány? Vagy totál vakvágány?