Szerintetek rossz apuka leszek emiatt?

Osztom az ötös véleményét.

Gyerek azoknak való,akik alapelvekben egyet értenek.

Szerintem a gyereknevelésnél a következetesség a legfontosabb.

Ahogy esik úgy puffan,meg majd rájön ,mert ok-okozat összefüggés...ez egy 3 évesnél nem működik.

Fegyelem, tisztelet, kötelesség ezeket a szülő dolga lenne megtanítani és élmények, játék "orrvérzésig"

Az időt nem szabad sajnálni tőlük.

Én apaként hasonló elveket vallok és a feleségem is.

Félreértés ne essék: nálunk is vannak szabályok, amiket szigorúan be kell tartani, de igyekszünk a gyereknek minél nagyobb teret hagyni kibontakozni. Illetve igyekszünk a döntésekbe az ő saját szintjén bevonni.

Szintén nem kereszteltük meg, pedig volt családi hiszti. Ettől függetlenül azt támogatom, hogy minél több vallással megismerkedjen majd, hogy objektíven tudjon dönteni.

Támogatjuk, hogy minél többféle embert és kultúrát megismerjen.

A lényeg, hogy most 3 és fél éves, nyilván a dolog kimenetele még ismeretlen, de egyelőre mindenhonnan (ovi stb.) azt a visszajelzést kaptuk, hogy talpraesett, problémamentes gyerekünk van.

Ettől független javaslom, hogy fuss át pár könyvet, mert olyan dolgok merülnek fel benned, amik magadtól nem biztos, hogy eszedbe jutnak. Nekem az Apakomandó című könyv volt a kedvencem.

Teljesen mindegy, most, még gyerek nélkül hogy állsz hozzá. És ezt nem sértésnek szánom. Csak mikor ott leszel, hogy a jelenlegi alapteendőiden felül még a gyerek alapszükségleteit is el kell látni, plusz a gyerek miatti plusz munkákat, addigra messze nem lesz ennyire tudatos a nevelési stratégiád.

Másrészt viszont a pároddal kéne hogy közös nevezőn legyetek, mert ha már úgy futtok neki, hogy van egy "én így fogom csinálni, te meg úgy, ahogy akarod" felállás, akkor csak problémás gyerek lehet belőle.

Egy másfél éves gyereknek nincs értékítélete, egy háromévesnek is erősen korlátozott. De szerintem mindenki vissza tud idézni a korai tizenéves korából valamit, ami akkor jó ötletnek tűnt, ma meg már...

Ha a gyerekre hagysz mindent, akkor te is egyike leszel azoknak, akiken majd ott sokallnak a boltosok és röhög a többi vásárló, hogy a gyereke üvölt a kasszánál egy zacskó gumicukrot markolászva, mert nem tudsz neki rendesen nemet mondani.

Ha erre meg azt válaszolnád, hogy "hát jó, azért nem ennyire szélsőségesen gondoltam, hogy magától fedezze fel a ...blabla", akkor meg igazából nem gondoltad te sehogy. Csak van egy vágyképed, hogy kevés erőbefektetéssel tökéletes apa-gyerek kapcsolatot akarsz elérni, de ez nem feltétlen így megy. Tölts vele sok időt, ne erőltesd rá a személyes véleményedet a világ dolgairól, de egyértelműen húzd meg a határokat. A fáradtság meg két kakás pelenka között az első néhány évben ennyi hidd el, bőven ideális lesz.

Szerintem semmi baj nincs azzal, ha hagyod kibontakozni a gyerekedet. Az én szüleim is ilyenek voltak anno, de azért nagyon fontos a mértékletesség. Muszáj, hogy megszabjátok a határokat, és a szabályokat anyukával együtt kell lefektetnetek. A gyereknevelés csapatmunka. Nem lehet 2 külön nézet szerint hosszútávon jól működni, maximum soksok kompromisszum árán.

Egyébként már úton van a baba, vagy csak elméleti síkon beszélgettek ilyenekről?

Fontos, hogy legyenek szabalyok, es a szigor sem art. Ugyanakkor nem szabad atesni a lo tul oldalra, es hagyni kell neki privat szferat (inkabb majd ha nagyobb lesz). Fontos, hogy erezze biztonsagot nyujtasz szamara,es barmit megoszthat veled, mert te tamogatod ot. Probalj meg fiatalos, jo fej apuka lenni, en is altalaban azokat a szuloket kedvelem akik nem olyan begyoposodott gondolkodasuak. Minden jon majd magatol, ne aggolj, jo apa leszel.

17L

A gyereknek igenis kellenek keretek, szabályok, mert kezelhetetlen felnőtt lesz belőle, aki nem fogja érteni, hogy miért nem teljesül mindig az ő akarata, hiszen nem ezt tanulta tőletek. Tök jó dolog, hogy eldöntöd, hogy nem fogod korlátozni, de mikor tönkretesz majd mindent a lakásban, akkor már nem fog olyan jó ötletnek tűnni. Nem gonoszságból fogja ezt csinálni, hanem felfedez. De közben széttép, lerángat, felborít, eltör. A feleséged, meg rohanhat mindig utána, hogy ne ölje meg magát kíváncsiságból.

A barátnőm így neveli a gyerekét. Legutóbb a szoba közepére pisilt (nem balesetről volt szó, megállt, kiengedte, nevetett közben és ment volna útjára), a nagymamája normálisan, nem kiabálva rászólt, hogy ezt nem kéne, mire az anyja nekiesett a nagyinak, hogy legyen szíves ne traumatizálja a gyereket. Nagyon nem jó ez az irány.

Gyerek előtt vannak az elvek és elméletek, de a gyakorlatban nagyon más lesg az élet. Hogy mi teszi majd magabiztos, boldog, felfedező, stb. emberré a leendő gyereked, de az első évek bizony még nem erről szólnak. Azt a részt, amit leírsz, egy 3-4 évesnek már talán el tudod magyarázni, addig viszont a szabad-nem szabad módszerrel tudod életben tartani.

A 4 évesem már tud kombinálni, ha elmagyarázom, mit miért kérek tőle és sokszor betartja a szabályokat. Aztán vannak az esetek, amikor séta közben meglát egy cuki cicát, megijeszti egy elhaladó kombájn és úgy kiszaladna az út közepére, hiába fogom a kezét, hogy szívbajt kapok és rántok rajta egyet. Olyankor elhangzik az, hogy "ezt tilos csinálni!" Mert ő nem érti, hogy miért baj, ha elmenekül az útra a hangos gép elől, te magyarázhatsz bármit. 5 évesen valószínűleg már a lányom fogja mondani az öccsének ezeket, de addig meg kell érnie hozzá. Erre nem lehet félkészülni előre.

Összesítve, jó, ha foglalkoztat a dolog, de ne félj változtatni az elveiden, amikor szükség lesz rá, mert nem terror az, ha nem öli meg magát a nagy szabadságban.