Ha elolvasnád a már nagykorú, de még középiskolás gyereked naplóját és ilyet látnál, akkor szóvá tennéd neki? Mit reagál?

Hát mondjuk eleve csak akkor olvasnám el, ha erős gyanúm lenne, hogy komoly baj van (pl. drogozik, bűnözik, öngyilkosságot tervez), de ha már elolvastam, szerintem átgondolnám, miért gondolja így, és adott esetben elbeszélgetnék egy pszichológussal, hogyan enyhítsek a rossz légkörön.

Tinikorban egyébként elég jellemzőek a hullámzó érzelmek, tehát egy-egy időlegesen előforduló „utálom az anyámat” még nem jelent problémát, csak ha folyamatosan ilyeneket ír.

Hogy én mit csinálnék nem releváns, mert én törekszem rá hogy ne legyek ilyen ember, és remélem sikerül is. Aki ilyen, az vagy kirakná a gyereket, amint legális, vagy világgá kürtölné mennyire elárulta a gyermeke akiért pedig mindent megtett és a többi mártír hiszti.

Én anno direkt olyan cikkeket hagytam megnyitva a közös laptopon ami probléma volt, pl “hogyan ne különbözessem meg a gyerekeimet” “mit tegyek ha egyik gyerek túlsúlyos” stb. Annyiban működött hogy bekussolt az esetek nagyobb részében, és direktben a testvéreimet sem bántotta, de bő tíz évvel később is néha hozzám vágja hogy rossz szülőnek tartom. Nem tudok vele mit csinálni egyébként, tényleg nem volt egy matyóhímzés, bár az ő szülei még ennyire se igyekeztek anno.

Próbálj azzal az elborult aggyal gondolkodni, ami lehet nekik, ha ennyire toxic a környezet (mert felteszem te vagy a gyermek:))

szerintem, aki így neveli a gyerekét, az ettől nem fog megváltozni. már, ha tényleg ennyire szar otthon. ahol problémák vannak, de érzi a gyerek a szeretetet, ott nem hiszem, hogy egy gyerek mindig ilyeneket írna.

mindenesetre egy beszélgetést megérne az egész, hátha mégis elgondolkodik a szülő

Eszembe jutott a sógornőm sztorija. Anyósom megtalálta nála a Mérgező szülők című könyvet, és drámázásba kezdett.

Nos, biztosan nem így csinálnám :)