Megtudtátok, hogy nagyok lettetek?

Igen, megtudtam. :)

Amit sosem tudtam meg, azok a "majd megtudod, ha gyereked lesz!" féle hülyeségek, mert aránylag kevés elvvel indultam neki a dolognak, de azokat sikerült is tartani 3 gyerekkel is.

Igen, anyámék váltig állították, hogy "majd megtudod", mikor sokat égettem a villanyt, sokáig tartottam nyitva a hűtőt, mikor sokáig fürödtem, hogy sok lesz a számla, vagy hogy épp nem fut ennivalóra, ezért van csak krumplis tészta, "mert az élet kemény és nehéz", "csak szenvedve lehet csinálni" "aki máshogy csinálja az csal, rossz ember". Majd felnőtt korban megtudom "milyen a sanyarú élet".

Na hát ezt felnőtt koromban tényleg megtudtam, csak mégsem úgy, ahogy számítottak rá. Manapság már én vagyok az, aki letolja őket, hogy miért fürdenek 30 centi vízben, miért nem zuhanyoznak helyette, és én szaladgálok utánuk, hogy lekapcsolgassam a villanyokat, én mondom meg, hogy ha így és így főznél mennyit megspórolhatnál, vagy ha nem erre meg arra költenél.

Mert bizony rájöttem, hogy nem miattunk, gyerekek miatt volt sanyarú az ő életük, hanem maguk miatt. :D És azt hitték, majd velünk is így lesz. Lett is, nálunk is sokszor volt spórolás, mielőtt "befutottunk" volna, csakhogy én sosem panaszkodtam, és mindig úgy spóroltam, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt, ne érezzük meg azt, és nem toltam a felelősséget a családtagjaimra, nem helyeztem a gyerekekre már kicsi korukban nyomást. Anyámék ezzel a "majd megtudod" mentalitásukkal csak saját maguknak ártottak, meg nekünk is, a saját sikertelenségüket húzták rá a gyerekeikre.

Anyámék a mai napig rosszul szervezik egyébként az életüket, ami pénz régen elég volt négyünkre, annak most a duplája sem elég kettejükre.

Ez a "majd megtudod" szerintem egy teljes mértékben mérgező dolog egyébként, kvázi felelősséget tol más nyakába, meg lehúz feleslegesen.

Mert anyum például marha lusta is, szerintem ez minden "majd megtudod" szülőben benne van. Mikor ő fiatal volt, még elég volt otthon ülni a gyerekkel, meg megetetni a disznókat. Mikor aztán meg el kellett mennie dolgozni, elkezdődött az igazán nagy lelki nyomor. Akkor kezdte el a saját feszültségét másokra rávezetni.

Neki például teljesen hihetetlen az, hogy én dolgozok, gyereket nevelek, háztartást vezetek (jól, megjegyezném) és ő ezt nem tudja elhinni, hogy én miért nem panaszkodok napfolyvást, hogy miylen xar az élet. Meg hogy nekünk hogy futja erre meg arra. :D

Ez egy fokozatos dolog, de a felmérések szerint minden fiatal felnőtt meg tud nevezni egy szimbolikus dolgot - nem hogy azóta felnőtt, hanem - hogy azóta már tuti felnőtt. Ez az első saját pénzen vett saját kocsi vagy lakás, vagy a saját fizetésből rendezett első számla. Vagy amikor először kell a szülők részére a szülők helyett valamit elintézni azok orvosánál.

Én ezt a szimbolikus mérföldkövet még nem értem el.

41F