Szerintetek is túl nagyok az igényeim?

#1: Nem depis, mert nem amúgy nem rossz kedvű, jön-megy, haverokkal is találkozik, itthon is elvan, lassan dolgozni is kezd, inkább úgy látom, hogy mintha a baba teher lenne neki.

#2: Nagyon hasznos volt a válaszod, külön köszönöm. Természetesen úgy kezdtem, hogy beszéltem vele. Nem picsogok, csak megkérdeztem, hogy nekem túl nagyok-e az elvárásaim...

#3: Pont azt nem szeretném, ha beleszokna a helyzetbe. Tudom, hogy ha visszamegy dolgozni, akkor úgyis minden rám marad, de nincs is ezzel semmi gond. Tök alap, hogy akkor egyedül mosok-főzök-babázok, csak gondoltam, most ketten vagyunk itthon, icipicit besegíthetne. Viszont az ötlet jó, mától alkalmazni fogom. Köszönöm.

4#: Bátorítottam, dicsértem mindig is. Mindenkinek elmondtam, hogy mennyire sokat segít, etet, pelust cserél, ha kell éjszaka is felkel, stb. Eleinte tényleg így is volt. De most, hogy nagyobb a baba, érthetően nem elég neki, hogy csak van a pihenőszékben, igényli, hogy néha valaki foglalkozzon vele, mert unatkozik. És szerintem a férjem ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni.

#6: Én is próbálok kedves lenni, csak most már nem mindig sikerül. Nemet ő se mond, csak azt, hogy persze, mindjárt. Most ha már 1-2 perce sír közvetlenül mellette a gyerek, és kedvesen szólok, hogy vegye fel, akkor ne 10 perc múlva vegye fel...

#7: Ez is előfordulhat. Csak én úgy gondolom, hogy ha már mindketten 0-24-ben itthon vagyunk, akkor szerintem annyira nem nagy kérés, hogy néha törődjön picit a gyerekkel, nem sokat, csak ha én pont mást csinálok, ne kelljen abba hagynom. De persze lehet, hogy tényleg nekem nagyok az igényeim...