Kezdem unni hogy a lányom barátja itt lebzsel, és ilyen szerencsétlen. Szülők, ti hogyan állnátok ehhez?

Több hónapja együtt vannak, a srác 250 km-re lakik tőlünk, és most lejött hozzánk pár napra itt aludni mert ilyen nagy távolság miatt nem tudna csak egy napra jönni, csak hogy érthető legyen. Már korábban találkoztunk vele egyszer. Kicsit szétszórt a srác, lehet csak mert izgult hogy először jár nálunk, nemtudom, pedig jóvágású gyereknek tűnik, de nem az. Mikor segíteni akar főzni, sütni stb, elejti a tányért, (már egyet el is tört) a kertben is mint egy szerencsecsomag, Belevágja a kapát a saját lábába, azt se tudja hol áll a feje, nem tudom a lányom mit eszik rajta, DEhát fiatalok , az isten tudja. Nem hinném hogy belőle jó férj lenne. Munkahelye sincs, szüleivel él pedig most lesz 22 éves. Ebben a korban már dolgozni kéne. Mit gondoltok, igazam van?