Apám miért viselkedik így velünk? Úgy érzem megadok neki mindent, amit tudok

#39

Akkor komolyan el kell beszélgetni a fejével, hogy álljon úgy a családhoz, ahogy ez normális(?) embertől elvárható! Amennyiben erre nem képes, sajnos vissza kell mennie a házába, mert a család nem az ő bokszzsákja.

Te meg a szarból pucolást, fürdetést, körömvágást ne lőcsöld a feleségedre, mert akármilyen jó lélek, neki apád egy idegen férfi és ez így azon kívül, hogy fárasztó lesz neki baba mellett, még roppant gusztustalan is. Ez - tetszik, nem tetszik - a te dolgod!

Nem várod el? Pedig az jön le.

Akkor nem kell a nyugdíjat a kezében hagyni, hanem el kell venni és ápolót fogadni pl

Én már rég ott hagytalak volna apáddal együtt az is biztos. Nem a meny dolga az apóst a sz.rból kivakarni.

"Menjen vissza a házába és éljen egyedül?"

Igen. Vagy otthonban. De a ti életeteket, a házasságotokat ne tegye tönkre.

Szép dolog, hogy szereted és gondoskodsz róla, de neked elsősorban a gyerekedről kötelességed gondoskodni. Mondom, kötelességed! Őt te vállaltad, a szüleidet nem.

Apádat te akartad magad mellé venni, nem szép dolog, hogy a - sok szempontból - alja munkát az asszonnyal végezteted el. Apád meg egy százast eldohányzik és még köpköd is a leendő gyereketekre.

Jut eszembe, miért nem te fürdeted és vágod a körmeit?

El kell adni apu házát is, meg a panelt is, és venni egy kertest nektek is, ha semmiképp sem akarod otthonba adni, akkor egy kis külön résszel az öregnek. És te ugrálsz neki, nem a feleséged, főleg nem újszülött mellől.

Aztán le van szrva, hogy ő cigizni akar, ebédet lehet neki rendelni, meg gondozót intézni, aki csinálja a dolgait. Arra van a nyugdíja, hogy el tudja látni magát öregkorára, vagy ha ő nem képes, akkor lehet fizetni belőle a segítséget. A feleségednek meg hatalmas ereje van, hogy még nem küldte el a búsba, de lehet, hogy rövid úton el fogja, ha meglesz a baba. És megérdemelné. Attól, hogy téged felnevelt, a feleségedet sértegeti a saját házában, de azért az jó, hogy ő vakarja alóla a szart, szinte nem tesz a közösbe, szarcsimbóknak nevezi a születendő gyerekedet, és te nem teszel semmit. Én n nem lennék a feleséged, szülni meg abszolút eszembe se jutna neked ilyen körülmények mellé. De, hogy te sem nem tiszteled, sem nem szereted csóró asszonyt, az is biztos, mert nem tűrnéd ezt. Nem te gondoskodsz a rosszindulatú apádról, hanem a feleséged. Érte nem tett semmit, a te kedvedért csinálja. És nem biztosítod cserébe sem az ő, sem a gyereked nyugalmát. Hát, neked ők a feláldozhatók, úgy tűnik.