Apám miért viselkedik így velünk? Úgy érzem megadok neki mindent, amit tudok

30 éves vagyok, apum 74. Anyukám gyerekkoromban meghalt, így ő nevelt fel. Szegények voltunk, de segített ahol csak tudott. Aztán 18 évesen dolgozni kezdtem. A ház ahol laktunk nagyon rossz állapotban volt, mamár feleségem van, aki most várandós. Apumat nem akartam öregek otthonába rakatni, ezért hozzám költözött.

Ő is beszáll a rezsibe egy 10sel, de semmi másra nem kell költenie. A nyugdíja 120ezer és arra költi amire akarja,leginkább cigarettára.

Azonkivül nagyon felénk se néz, mindig mi nyitunk felé, ételt veszünk neki, a feleségem főztjét eszi. El van látva mint a kisangyal mégis sokszor kötekedik velünk. Tudom, hogy idős, de más olyan büszkén meséli, hogy mennyire szereti az unokákat. Apum meg folyton megjegyzi minek ide egy bömbölő szarcsimbók? A feleségemre is van mikor panaszkodik, hogy rosszul főz stb. Pedig a feleségem segít neki fürdeni, körmeit levágja, kimossa a ruháit egyszó nélkül mikor bekakil már bocsánat de ez az igazság!

Öregek otthonába azért nem akarom adni mert már utána jártam, hogy kb 3 hónap a várakozási idő aztán kb 90ezer forint a bentlakás díja, plusz az élelmezés stb. Akkor maradna a nyugdíjából kb 10-15ezer és nem tudna ott folyton cigizni.

Nem tudom mi a gondja velünk :/ mikor elfogy a pénze adunk neki, az utolsót is volt mikor neki adtam.

A másik hogy hiába van nyomógombos telefonja, nem használja. Van hogy elmegy a városba és estig képes ott csavarogni, mert itthon unatkozik. Hiába hívom merre van, vagy fel se veszi vagy itthon hagyja.

Múlt héten a csavargásával elhagyott 20ezret. Mit tegyek vele? Nem tudnék rá hatni valahogy?