Hogy oldam meg ezeket a dolgokat? Mit lehet tenni anyával és amúgy?

Szerintem először is nagyon nagy dolog, hogy ezt így el tudtad fogadni magadban és el tudtad mondani Anyukádnak is, fel mered vállalni.

A pszichológus nagyon jó ötlet a számodra és Anyukádnak is. Biztos vagyok benne, hogy Neki is nagyon nehéz lehet ez a helyzet. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy próbálj meg nyugodt maradni és szépen elmagyarázni neki, hogy nem a Te stílusod az a ruha, de attól függetlenül köszönöd szépen az ötletet.

Teljesen értem a Te oldaladat is, hogy megértésre, támogatásra lenne szükséged, nem pedig arra, hogy folyton magyarázkodnod kelljen.

Nyilván nagyon szeretnéd, hogy újra jó kapcsolatotok legyen, esetleg elmehetnétek közös programokra, régi közös helyekre, ahol sok emléket szereztetek. Beszéljetek minél többet magatokról, az érzéseitekről, vagy bármi lényegtelen dologról. Ne félj újra nyitni felé, Ő is viszonozni fogja, az Anyukád és biztos vagyok benne, hogy nagyon szeret Téged.

Szerintem is csak segítene a pszichológus - anyukáddal való kapcsolatban is.

Megértem anyukádat is, hisz nehéz neki is.

Én csak fiús lány voltam fiatalabb koromban, anyu mégis vett nekem szoknyákat, rózsaszín csipkés dolgokat, ékszereket és mindent, ami egyáltalán nem volt az én stílusom - de mindig megköszöntem, mert tudtam, hogy azért vesz ilyeneket, mert neki soha nem adatott meg a lehetőség erre - nagyon szegény családban nőtt fel és két bátyja dolgait kellett hordania, amiért mindig csúfolták. Láttam rajta, hogy bántja, hogy nem hordom az ajándékait, ekkor mindig felvettem pár órára valamit, ami megnyugtatta - az egész kompromisszumokról szól. Neked is engedni kell és neki is. Jó-jó, tudom, hogy tökre más a helyzetünk, de remélem egy kicsit tudtam segíteni.

Egyébként anyukád jófejnek tűnik, elfogadta és próbálja kezelni a dolgot. Az, hogy pszichológushoz is vinne meg egyenesen irigylésre méltó - rengeteg szülő leszrja a gyerekét, a tied mégis segít és támogat. Ne akard megváltoztatni az érzéseit, gondolatait pár hét/hónap/év alatt, ahogy ő sem tudja a tiedet. De csiszolni lehet. Legyél türelemmel és dolgozz vele együtt, ne ellene. Hihetetlenül jó kapcsolatot tudsz így kialakítani vele. Képzeld el úgy, mint egy libikókát: egyszer fent, egyszer lent, majd egyszer egyhosszon lesztek. De hosszú játék ez, úgy mint az életben minden.

"Lekötöttem hogy soha nem lesz gyerekem és úgy is lesz mert ő se akart neki is lett és én mindig válaszolom hogy ezt a hibát sose fogom elkövetni."

Tudom hogy nem lehet erőltetni hiszen ha nem akarsz nem akarsz. Csak azt nem értem hogy a transneműség miért zárja ki hogy akarj gyereket. Te csak szülni nem akarsz. Nyilván ezt most tiniként nem tudod elképzelni hiszen 15-16 ra tippelek de nem írtad úgyhogy lehet higy 17 is vagy. Ennyi idősen persze hogy nem érdekel. De a transneműség nem zárja ki hogy ne lehessen a leendő pároddal mondjuk spermadonrral ha te nem is akarsz szülni.

Az hogy anyukád se akar de mégis megszult mert terhes lett azt ne vedd hibának. Tévedés az hogy a nem tervezett gyerekeket nem szeretik. Van ilyen is de nem a te esetedben. Nekem úgy tűnik hogy anyukád szeret téged Tehát anyukád nem hibázott veled.