Mi történik olyankor, ha igazából egyik szülő sem tudott felnőni a gyereknevelés feladataihoz?
Adott egy pár akik összehoztak egy gyereket. A kapcsolatukat a gyerek miatt próbálták meg összetartani. 10 éves a kislány és a szülei eredetileg sem túl jó kapcsolata végleg megromlott. Mindkettejüknek van már új párja. A szülők mindegyike szeretné nevelni, de igazából mindegyik remekül elvan nélküle. A kislánynál komoly viselkedészavarok alakultak ki.
Ilyenkor mi lene a legjobb döntés? Kinél maradjon a gyerek?
Szent sz@r! Mi a f@szért van megengedve a szaporodás mindenkinek?! (Tudom. Valamiféle alapjog, de el kellene már törölni.) Tudják ezek a szülők, hogy a gyerek mennyit fog még szenvedni miattuk, és a társai általi kiközösítéstől? (Nem. Hiszen ha ennyi eszük lett volna, akkor nem maradnak együtt csak azért, mert a gyerek besikeredett.)
Kérdező! Ebben a helyzetben én pont ilyent kérdeztem volna.
A fenti esetben az is(!) a baj, hogy a gyerek érzékeli a szülők közti feszültséget (= az egymással szembeni érdektelenséget). Emiatt is van a gyerekben bizonytalanság, nincsenek nála határok kijelölve és betartatva. Ezt a bizaonytlaságot - mivel nem tanították meg neki kezelni az ilyen feszültséget - agresszió formájában vezeti le.
A szülők teljes éretlenséget mutatnak - nem felnőttek még, csupán ivarképes nagykorú egyedek - emiatt a gyereknek nem biztosítanak nyugalmat határok és biztos háttér kialakításával, hanem ha baja van, meghajolnak előtte és megvásárolják a jóindulatát (=agresszió hiánya). Ezzel pont annyira sz@rják el a gyerek fejlődését, amennyire fizikai veszélyeztetés nélkül lehetséges.
Az egyetlen kiút, hogy a szülők "elválnak", és a biztosabb háttér érdekében a gyereknek fix otthona lesz az egyik szülőnél nem megosztott felügyelet mellett, és a szülők elkezdenek a gyerekkel határokat kijelölni. A gyerek erre kezdetben további agresszióval fog reagálni, de ezt meg kell fizetni. Ugyancsak érdemes lenne hármójuknak a "válás" után is - a stabilizálás érdekében - családterápiára menni.
A szülők mindegyike szeretné nevelni, de igazából mindegyik remekül elvan nélküle.
Ez mit jelent a gyakorlatban?
Akkor a valóságot írd le: egyiküknek sem kell a gyerek. Az éppen nevelni akarja azt jelenti csak, hogy hatalmi játékot űz a másik szülővel, mert annak bármilyen lépését akkor ingyen lehet kritizálni. A gyerek egyiküknek sem kell, hiszen az kolonc lenne az új kapcsoatban. Ezért is passzolhatják a gyereket olyan könnyen, mert csak színleg kell.
A tesód és a sógornőd gyereknevelésre még alkalmatlan, éretlen.
16osnál a pont.
Nem kell igazából senkinek, csak az egó miatt nem ismeri be egyik se.
Ez a gyerek nagy veszélyben van, kövezett út a deviancia felé.
Szülők szembesítése kéne, valaki(k)... lehet rokon, vagy gyermekvédelem... de valaki olvasson be nekik sürgősen úgy h észbekapjanak!
A sógornődnek nedves volt a p|csája, a tesódnak meg állt a f@sza. Jobb híjján összedugták mert jó ötletnek tűnt. Ebből lett az unokahugod. A baj csak az, hogy ő nem egy fagylaltozó, amit 1-2 hónap alatt fel lehet számolni.
Ezek a humanoid lények az exem öccsére emlékeztetnek. Ott 2 gyerek az államnál, 3 új meg otthon. Aki gyereket állami gondozásba adott ne vállalhasson újat, ha a korábbit nem tudta kiváltani alkalmatlansága okán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!