Mi történik olyankor, ha igazából egyik szülő sem tudott felnőni a gyereknevelés feladataihoz?

Az apa testvérének vagyok a felesége, illetve szomszédok is vagyunk, mert egy telken belül van mindkettőnk háza, a kert közös.

A kislánnyal iskolapszichológus foglalkozik a tanév alatt, de szerinte csak azzal van baj, hogy lassabb mint a kortársai és túl visszahúzódó. Látná itthon, mikor ököllel üti az apját és válogatott káromkodásokat és sértéseket vág hozzá, az apja meg csak áll és tűri illetve ad neki valami ajándékot, hogy leálljon. Az anyjával hasonlóan kedvesen bánik, pedig soha nem verte őt senki.

Régebben vigyáztam rá párszor, de mióta ennyire verekedős nem szeretem a gyerekeim közelében tudni, mert nekik is nekik megy.

Igazán beleszólásom nincs a dologba, de az apja elég sokat van nálunk és nekünk kesereg, hogy mit csináljon a lányával, viszont érdemben semmit nem fogad meg.

A kislány nincs fizikailag elhanyagolva, amit kiejt a száján azt megkapja, ruhák, játékok, telefon, tablet...

Leginkbb tehetetlenségemben írtam ki a kérdést.

Bíróságra egyikük sem akar menni. Nem voltak házasok, közös vagyon sincs, csak a gyerek közös.

Egyik nagyszülő sem vállalná magára a feladatot, ezt mondjuk nem is csodálom.