Mindenkinél így telik egy "családi" kirándulás, hogy a gyerek harmadik kerék?

Pár napja voltunk autóval egy kis családi kiruccanásnak szánt kiránduláson...soha nem éreztem magam ennyire idegennek, nagyon rosszul esett, undorítóan viselkedett az anyám férje.

Egy szót nem szóltak hozzám egész idő alatt, csak egymással beszélgettek...amíg az anyám beugrott egy közértbe, a pasas inkább elővette a telefont, csakhogy ne kelljen velem kommunikálnia.

Az erdőben teljesen hátul hagytak, az volt a szerencse, hogy ismertem az útvonalat valamennyire és volt nálam telefon.

Egy olyan kerítésen kellett átmászni, amit az egyik félnek tartani kellett, hogy a másik sérülés nélkül átférejen...na, elsőnek ment az anyám, neki a férje tartotta, majd a pasas és ezzel ennyi volt...már mentek is, csak az anyám hirtelen visszafordult és segített.

Igazi férfi, mi? :))

Aztán kiszálltunk, hogy kávézzanak...leültek és le se tojtak.

Majd a pasas rondán rám kiabált, ami rosszul esett ès én voltam a szar az anyám szemébe...

Aztán a kilátónál egyfojtában közös fotókat csináltak, majd az anyám észrevette magát, hogy mekkora paraszt a férje, hogy neki az anyám fogdosása a családi fotó és odahívott...őszinte ember vagyok és nem mentem természetesen, szegény férje rosszul lett volna.

Ez a "férfi" 21 éve él velünk és mindig szemét módon bánt velem...a nevelőapám...ez lett volna az első közös valami.. 24 évesen még van 1 év az egyetemig és nem tudtam annyit keresni, hogy elköltözzek...de ez nagyon rosszul esett...ennyire éreztetni, hogy 3 kerék vagyok...hogy neki 2 fő a család és ezt a nagy család centrikus anyám elnézi neki..ès amikor elmontam, hogy mennyire kellemetlen volt ez az egész, nekem esett az anyám...ilyen kis klikket alkotnak itthon...jó lenne, ha elkapnék valami halálos betegséget és akkor vége lenne ennek az egésznek..