Történt már ez veletek? (A többi lent)

Rengetegszer felejtettem már el írni neki, így egy csomószor haragudott is már rám, de ilyenkor mindig leülök, bocsánatot kérek és elmagyarázom, hogy legtöbbször eszembe se jut a telefonhoz nyúlni, hiszen az adott programommal vagyok elfoglalva, de nem akartam plusz stresszt okozni ezzel neki. Ezek után pedig hagyom, hogy átgondolja, amit mondtam, lehet mufurckodik még egy kicsit, de előbb utóbb úgyis visszaáll a rend.

Az egyébként nekem teljesen furcsa, hogy ő, mármint anyud ilyen módon megsértődött, mert nem követtél el semmilyen bűntettet, így nem érdemled, hogy átnézzen rajtad. Ilyen esetben azzal kezdeném, hogy "én megértem, hogy haragszol, de szerintem nem vétettem akkorát, hogy így kelljen viselkedned velem, emellett nem én vagyok az első és az utolsó, aki megfeledkezett erről, legközelebb megpróbálok jobban odafigyelni erre, de szerintem nem ártana most már ejteni a csatabárdot".

Mi volt a jelentősége annak, hogy írjál? Kiment volna hazaérkezésedhez a vasútállomásra? Vagy nem otthon volt, és haza akart érkezni, mire te hazaérsz? Vagy addigra el akarta készíteni a kedvenc süteményedet? Vagy tudni akarta, meddig kell befejeznie a lakás takarítását?

Kérdezz rá kerek-perec, hogy milyen hátránya, kellemetlensége származott abból, hogy elfelejtettél írni.

Annak inkább látom értelmét, hogy ha otthonról elutaztál a nagyszüleidhez, akkor jelezd, hogy épségben odaértél, mert aggódik érted. De visszafelé a hazaindulást emiatt nem kell jelezni, hisz úgyis észreveszi, ha épségben hazaértél.

A múlt század ötvenes éveinek derekán kerültem el otthonról középiskolába. Akkor még vonalas telefonunk sem volt, nemhogy mobil. Szegény édesanyám mindig lelkemre kötötte, hogy írjam meg, ha megérkeztem. A levelet hétfőn adtam fel az iskolából, amit szerdán kapott kézhez. Amikor mondtam neki, hogy ne aggódjon, hiszen busszal és vonattal megyek, akkor azt válaszolta: "Addig jó Neked fiam, amíg apáddal aggódunk érted..." (És most könnybe lábadt a szemem). A fiaim 50 év fölött vannak. Az egyik rendkívül sokat utazik repülővel. Mi is és a felesége is megkérjük őt, hogy tudassa a feleségevel, ha megérkezett (a menyünk aztán értesít minket). Most értem meg édesanyám aggódását és az idézett mondatát.

Kedves Kérdező, mindig legyenek eszedben a szüleid (családod), amikor elutazol, hogy értesítsd őket. Nálam nem áll helyt az, hogy elfelejtetted. Ne felejtsd el, hiszen a közeli hozzátartozóid aggódnak érted. A Te esetedben már a haza felé indulásról volt szó. Édesanyád akarta tudni, hogy mikor indultál, mennyi ideig tart az út, rászámít kis időt és tudja, hogy mikor kell érkezned. Ha nem érkezel időben, máris aggódni kezd és akkor felhív, hogy nincs-e bajod. NINCS ADDIG BAJ, AMIG NINCS BAJ. Orulj, hogy van, akik aggodik erted.

Kedves utolsó!

Nagyon szép sorokat írtál ide, én bizony elérzékenyültem .