Veletek megtörtént már, hogy a szüleitek szörnyű dolgokat vágtak a fejetekhez, később pedig úgy tettek, mintha mi sem történt volna?
Konkrétan nekem azt mondta apukám, hogy egy szörnyeteg vagyok, a társadalom és az ő szégyene, és ezt csupán azért, mert odaadtam a mobiltelefonomat a testvérem kislányának, hogy játszon rajta, ő ezen felhúzta magát, hogy mért adtam oda és hogy tönkre fogja tenni, és ő bizony nem vesz mássikat. (A telefonnak semmi baja sem lett. Egyébént pedig egy teljesen egyszerű érintőképernyős telefonom van, semmi extra, mondhatni a legolcsóbb kategória.)
Szerintetek is megérdemeltem?
Egyébként máskor is mondott ilyeneket apukám szintén (szerintem) csip-csup dolgokért. Utána persze nagyon szeret és vagyok neki a legfontosabb a világon. Csak én már ebben nem tudok hinni.
a szülőkről való leválás természetes folyamat.
szerintem kevés az a szülő-gyerek kapcsolat ahol úgy válnak el hogy nincs eltávolodás érzelmileg egy kicsit legalább.
Én már magam is szülő vagyok, de soha nem fogom elfelejteni, amiket szüleim a fejemhez vágtak gyerek ill. kamasz koromban.
Pl.:
Anyu: "Ugyanolyan degenerált vagy, mint az apád"
Apu: "Olyan kövér vagy, úgy nézel ki, mint egy henger"
Közel 40 évesen is emlékszem számos hasonlóra...
Remélem az én gyerekeimnek nem ilyen emlékei lesznek rólam....
De hányszor:S
De én mindig tudtam, hogy nem gondolja komolyan, már akkor sem, amikor kimondja, tényleg csak hirtelen haragú és kész. (Lehet, nálatok is ez a helyzet.)
Legyen önértékelésed, és tudd, mikor érdemled meg és mikor csak "hisztiről" van szó.
Én épp az aktuális hangulatomtól függően vagy nem törődtem vele, vagy visszaszóltam vagy higgadtan megmondtam, hogy gondolkodjon, mielőtt beszél, mert megbánt vele, és nem ezt érdemlem.
Hat igen. De ne vedd annyira a szivedre es kerd is ki magadnak.
Tuti nem vagy degeneralt, se a vilag szegyene...ezen jot nevettem.
A levalas azonban igaz. Ez egyfajta idiota hozzaallas bizonyos erzelmi intelligenciat nem ismero szulok eseteben, hogy ugye latjak az o kicsikejuk nem ugy viselkedik, ahogy szerintuk kellene van onallo akarata, elkepzelese sot esetleg szoges ellentete ugy az "egesz gyerek" annak amilyennek ok akartak nevelni es amilyenek sajat maguk is (ő szerintuk :-)). De hat kivulrol senki nem latja magat es sokan azt se tudjak ilyenkor mi is a bajuk...es zavarukban minden hulyeseget mondanak. Ebben van egyfajta irigyseg, feltekenyseg, szomorusag, frusztracio.
Nehez higgadtan kezelni. Hasonlo esetben elmondhatnad, azt amit itt leirtal a telefonrol. Vagy hozzateheted neked eszedbe se jutott hogy kart tehet benne egy baba, de legkozelebb majd ezt is figyelembe veszed es kosz anyu hogy szoltal. De azt is mond, hogy o meg ne tulozza el a szidast mert maskepp go dolkoztok...
Igen.
Azt mondta anyukám, hogy csúnya vagyok, hogy sovány vagyok, ne húzzak szoknyát, mert abban még rondább vagyok. Felnőtt lettem, mire mertem szoknyát felvenni.
Elmondtam neki, de ő ilyenre nem emlékszik :) Most meg mindig mondogatja, hogy milyen szép vagyok, mennyire jól nézek ki. Valahogy nem tudom elhinni. És sokszor másoknak sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!