Mi járhat egy olyan szülő fejében, aki a gyerekét akkor is főiskolára vagy egyetemre küldi, ha csak büfészakot tud elvégezni?

"Ha utána a kutya nem nézi mid van, csak megállapítható ezáltal, hogy nem vagy teljesen hülye, ami akkor is megállapítható, ha van érettségid."

Ekkora ostobaságot tényleg csak egy diploma nélküli ember képes leírni. Ég és föld a különbség a kettő között. A csak érettségivel rendelkezők túlnyomó többsége nagyon buta, primitív gondolkodású ember.

Na és milyen diplomád van, kérdező?

Mert olyan sötét vagy, mint a föld...

Sok szülőnek a nevelés kicsúcsosodása, ha a gyerek egyetemet végez, legyen az szinte bármi. Ez nem túl szerencsés dolog persze, ha a gyerek akaratával szembemegy. Emellett a szülők többsége szeretne egy jó életet a gyerekének, és hát, a szakmunka vagy akár mesterség a köztudatban nem úgy él, mint jó munka. Ha valóban jó vagy, akkor kereshetsz jól, de ehhez tényleg jónak kell lenni, és akkor is ott van az, hogy fizikai munka. Megterhelő, sokszor balesetveszélyes és foglalkozási ártalmakkal jár, pl. porok belélegzése. Emellett viszonylag fiatalon tropára mehetnek az ízületek, és akár munkaképtelenné is válhat 40-50 évesen. Ilyenekre 18 évesen nem gondol a lelkes kamasz, főleg, ha a fő motivációja a szakmára z lenne, hogy végre saját keresete legyen, és apu-anyu többé ne szóljanak bele, mikor mit csinál.

Emellett a nívósabb szakmákhoz (pl. ács, kőműves, de még sok mást is lehet mondani nyilván) kell egyfajta szépérzék és kézügyesség, vagy műszaki érzék is, ami nélkül max. kontár lehet az a gyerek. A szülők általában ismerik a gyerekeik képességeit, és lehet, hogy egyszerűen nem gondolják, hogy való neki egy-egy ilyen szakma, még ha a képébe nem is vágják konkrétan, hogy szerintük nincs adottsága hozzá.

Szerintem egy-egy jó szakma annak való, akinek van adottsága és érdeklődése hozzá, az egyetemi tanulás meg nemigen menne. Ez nem azt jelenti, hogy "buta" sajnos a buta ember a szakmához sem lesz jó, legalábbis mesternek tuti nem, inkább csak segédmunkásnak, szalagmunkásnak...na az a sorsot meg végképp nem szokta az ember a gyerekének szánni.