Óriásit csalódtam a szüleimben. El fog ez múlni valaha?
Szeretem és imádom az anyukámat, de én sem tudnék vele együtt élni már így felnőtt fejjel.
Tudod néha az anyósok vagy anyukák tesznek olyan megjegyzéseket, amiket bár nem bántásnak szánnak, de mégis úgy jönnek le. Például ott még maradt egy kis kosz, vagy én nem így szoktam ezt főzni stb.
Szerintem mikor anyukád belement ebbe az együttlakásba, még ő is csak annyit tudott a nagyidról, mint te. Hogy kedves, gondoskodó, cuki. Ám mikor együtt élsz valakivel, akkor kicsit megváltoznak a dolgok.
Gondolom ti gyerekek már kirepültetek, a szüleid pedig szeretnék élvezni a közös életüket kettesben, erre jön az anyós, aki mellett már nyilván nem olyan felszabadult anyukád.
Tudjátok, amíg kicsik voltunk, és vigyázni kellett ránk, főzni, stb addig jó volt együtt lakni nekik is. Nagyihoz költöztek fiatal házasként. Csak később költöztek külön, mikor már nagyobbak lettünk. Soha nem gondoltam volna anyámról, hogy így tud viselkedni azzal aki egész életében segítette. A szüleim és a nagyi közösen egyeztek meg, nekünk nem sok beleszólásuk volt.
Én is meghallgatnám anyám nézőpontját, ha lenne konkrét indoka, de csak mondvacsinált apró hülyeségeket hoz fel, ami nem indok a viselkedésére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!