Hogyan bocsássak meg apámnak, anyámnak és anyám férjének?
Apám egy éves korom előtt elhagyott minket, minden nyom nélkül. Azóta ritkán fizetett minimum gyerektartást, hogy elkerülje a börtönt, de nem beszéltünk.
Anyám boldogtalan volt. Az életben sikertelen volt, sosem volt elég pénze, de egy kicsit sem törekedett, hogy jobb életünk lehessen. Még kisgyerek koromban összejött a mostani férjével, aki nem fogadott el engem. Bántalmazott szóban, fizikailag. Anyám nem állt ki sosem mellettem, a mai napig együtt vannak. Sosem kaptam anyagi és érzelmi támogatást sem. Gyerekük is született. Én magam voltam, dolgoztam mióta az eszemet tudom, és a barátaim segítettek. Anyám is bántott, elköltöztem, amint lehetett. A karrieremben kimondottan sikeres vagyok, hatalmas hajtóerő a múltam. Viszont erősen szorongok, és bizalmatlan vagyok. Ez pedig lassan felemészti a teljesítményemet. Szeretnék egy morális útmutatást, hogy mit kezdjek a múltammal. Nem szeretném, hogy tönkretegyen. 22 vagyok, teljesen független tőlük minden tekintetben.
Mit gondoltok?
Köszönöm előre is.
válasza: válasza:Feltételezem, hogy nő vagy.
Én férfiként 16 éves koromban éreztem magam annyira "erősnek", hogy fel tudtam lépni a mostohaapámmal szemben. Később kollégiumba mentem, amikor távollétemben visszakönyörögte magát. De ezután már tartott tőlem, s anyámmal is másként viselkedett.
Lényegében minimálisra szorítottuk egymással a kapcsolatot. Majd anyám halála után -mindent nála hagyva- végleges szakítás. Ö sem "mert" engem többet keresni.
Ő egy életen át nem tudott normális körülményeket teremteni.
Bár 10 év albérlet után megfelelő társsal nekünk sikerült.
válasza: válasza:Én is így tartom igazán helyesnek legbelül: sokszor próbáltam eredménytelenül, ha újra leülnék ugyanúgy eredménytelen lenne. Anyám állítása szerint ő egy áldozat.
Irányelvekre, morális útmutatásra van szükségem, hogy elvek mentén először is meg tudjam hozni a lehetőleg helyes döntést. Ha ez megvan, elkezdek dolgozni magamon pl szerető meditálással, és keresek ilyen közösségeket is.
Ha megszakítanám a kapcsolatot, és anyám beteg lenne vagy meghalna, a lelkiismeretem furdalna. De ha arra gondolok, hogy szívességet tegyek, mar a keserűség.
válasza:Utolsó: ételt azért kaptam. Őszintén nem tudom ezért hálásnak kellene-e lennem ezen körülmények között, az önbizalmam szerintem egy kicsit meg van tépázva. Azt is sokszor megkaptam anyámtól, hogy ne merjek haragudni rá, mert ő nem dobott el, mint apám, és árvaházban lennék amúgy.
Tudok nemet mondani.
Az állandó lakcímem köt oda, mivel egyelőre nincs ingatlan a nevemen.
válasza:Az irányelv az, hogy gondolkoznod kell azon, hogy anyád mit és miért tehetett (pl. őt verte az apja, emiatt ő is téged minden nap vagy éppenhogy csak hetente vagy soha; vagy beszélgetni akartál vele, de sosem ért rá, mert dolgozott vagy a TV előtt döglött stb.). Amikor úgy érzed, már mindent figyelembe vettél, tegyél még 1 vagy 2 lépést előre.
Ha megérted, hogy mi lehetett/volt az oka annak, hogy ő így tett, akkor könnyebb lesz elfogadnod (ettől még nem örülsz) a helyzetet, és elgyászolni azt, hogy nem olyan anyád volt, amilyen lehetett volna (nem tökéletes, csak kb. oké). Könnyebb lesz nem haragudni.
Ebben a feltárásban borzasztóan sokat tud segíteni egy terapeuta.
Azt, hogy anyád milyen volt, vagy kitalálod magadtól a terapeutától vagy megkérdezed anyádat. Ez utóbbi veszélyes, mert nagyon könnyen abba mehet át, hogy vádolod anyádat (még ha tudatosan nem is akarod) vagy ő veszi annak a kérdéseidet. Nálam mindkettő megtörtént. Ha valami jó viszonyra törekszel anyáddal, ne tőle kérdezősködj! Ha mégis ezt teszed, nagyon törekedj a semleges hangvételre!
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!