Miért nevelne még most is anyukám, 36 évesen? Annyira el vagyok keseredve
Van egy halom betegségem, amiből egy is sok. Jelenleg rosszindulatú daganatra is vizsgálnak, de hormonbeteg is vagyok.
Nagyon fáradt vagyok már egy jó ideje, csak vonszolom magam, nem tudom kipihenni ezt a fáradtságot. Beállítottam magam arra, hogy a munkahelyemen kívül csak a boltba járok, mert mindig alig várom, hogy hazaérjek, és letehessem magam. Ólmos fáradtság van rajtam. Itthon is alig tudom ellátni a dolgaimat.
Nem anyuval élek, de ő ezt nem nézi jó szemmel. Mindig mondja, hogy hova kéne mennem: temetőbe, mert miért csak 1 évben 1x megyek ki a nagyszüleimhez, halottak napján, szombaton kora reggel piacra, ahogy ő, mert minden rendes háziasszony ezt csinálja, de még a vasárnapomat is betáblázná.
Én hétfőtől péntekig dolgozom, szombat-vasárnap alig várom, hogy ne kelljen korán kelni, s amikor megmondom neki ezt, jön az őrjöngés, hogy ő nem erre nevelt, stb.
Főleg mikor napközben írogat hétvégén (délben, délután), hogy menjek ide-oda, s én visszaírok, hogy alszom, olyan veszekedést csinál, hogy nem szégyellem magam, nappal aludni, ő nem erre nevelt, nem vagyok tisztességes asszony, csak d.öglök, szégyelli magát miattam, stb.
Olyat is csinált már, amikor megtudta, hogy aludni szeretnék, hogy megírta, hogy mindjárt odamegyek a lakásodhoz, és addig verem az ajtót, míg ki nem jössz, és kénytelen leszel kijönni, mert erre biztosan kijönnek a szomszédaid is, stb.
Úgy megijedtem, megírtam, hogy ide ne merjen jönni, és szerencsére nem jött.
Csesztet a lakásommal is, ő egy nagy családi házban él, én meg alig tudtam megvenni hitelre ezt a kis lakást, amit sötét lyuknak csúfol. A végét már együtt fizettük a férjemmel, akit szintén gyűlöl, mert nem egy klasszikus férfiszépség, de nekem ő a legszebb! Meg a fizetésével cseszteti őt is, hogy életképtelen, aki ennyit keres, miközben örülünk, hogy dolgozni tud, és alkalmazzák, mert ő is beteg.
Amikor azt mondtam anyunak, hogy fogadja el, hogy családom van (értettem ezt a férjemre), kiröhögött, és szó szerint azt mondta, hogy "ne merjem még egyszer a család szót a férjemre használni".
Mindent gyűlöl, ami én vagyok. A fájó pontokat pedig felhasználja. A rossz egészségem miatt nincs gyerekünk, és azt mondta, hogy akkor lesz családom, ha gyerekem lesz (ő is tudja, hogy valószínűleg nem lesz), meg ha gyerekem lenne, nem d.ögölhetnék egész nap, megtanulnám a magyarok Istenét, stb.
Nem bírom már lelkileg.
10-esnek én is igazat adok, és neked is, 15-ös. Érzem, tudom, hogy van lelki bajom. Nem tagadom. Csak sokszor azt se tudom, hogy mi, magam sem tudom megmondani. Idegenek közt csendes vagyok, szótlan, pedig mindig tudtam mindenkivel beszélgetni, megtaláltam a közös hangot. Most valahogy nem megy. Férjemmel, ismerőseimmel meg pont ellenkezőleg: mindent egyszerre szeretnék tudni, csak sajnos ők se istenek, hogy mindent tudjanak. Ott meg túlpörgök sokszor. Valami nincs rendben velem. Ehhez jönnek a cseszegetések, ami sokat ront rajtam. Lehet, hogy ezek már előjelek, hogy nincs sok hátra, s ez a betegség tényleg elvisz? Nem tudom.
Nagymamám mondta még gyerekkoromban, hogy amikor már nem úgy mennek a dolgok, ahogy kéne, hiába teszünk bármit, akkor várható, hogy meghal valaki, főleg az, akinek a dolgai nem mennek. Nem tudom.
válasza: válasza:Kérdező, nagyon meg tudlak érteni, pár éve teljesen lerobbantam, nagyon hasonló dolgok miatt. Édesanyám... soha nem fogom tudni megoldani a problémát, mert ahhoz neki kéne pszichológushoz mennie nem nekem. Nagyon elkeserítő, évek óta én is ugyanilyen kvázi halálfélelemben élek, néha szinte csak azt várom, hogy mikor üt be a ménykű... 100%-ban megértelek, még amit írtál a túlpörgés és az önvád az is teljesen ugyanaz nálam, sőt basszus 36 vagyok én is...
De mondok valamit, nem adom fel. Nem tudom, hogy miért kell ezt a terhet viselnem, hogy a családom ami mindennél fontosabb volt teljesen szétesett, de most már kezdem érteni, hogy ez nem rajtam múlik és bár az életem végéig cipelni fogom ezt a terhet, most már picit jobban elfogadom. Rájöttem, hogy ha nem változtatok a hozzáállásomon akkor nem leszek jobban csak rosszabbul. Édesanyámmal megszakítottam majdnem minden kapcsolatomat, mert így könnyebb. Fáj a szívem érte, mert mégis csak a fia vagyok, de másképp nem megy. Időt kell adni a dolognak, ahogy a 10-es írta, szüneteltesd egy kicsit. Én is ezt teszem és máris jobban érzem magam. A lelki fájdalom megmaradt, de a testi tünetek eltűntek, pedig iszonyatos volt, a háziorvosom is azt hitte, hogy vége van, de konkréten. Őszintén kívánom, hogy te is legyél jobban. Foglalkozz magaddal, sportolj, pihenj, olvass, hallgass zenét, járd az erdőt, szeresd az embereket és a mamát pedig felejtsd el egy kis időre! Hidd el jobban leszel!
válasza:Na figyelj, most mondok egy k*rva okosat. Mi szükséged van egy ilyen mérgező, lelkileg megterhelő emberre az életedben, ha? És ki a fenét érdekel ebben az esetben, hogy ő az anyád? 36 éves vagy, szakadj már le róla. És ha odajön? Kihívod rá a rendőrséget, ha dobol az ajtódon. Te magad mondtad, ő már nem változik. Ebben az esetben k*rvára nem számít, hogy kipottyantott magából. Az egyetlen célja, hogy elbaxxa az életed, te me még hagyod is magad neki. Az ilyennek egyedül kell megöregedni és meghalni, hogy legyen ideje gondolkodni azon, mennyi mindent rontott el. Nem érdemes a szeretetedre, vagy hogy fel vedd neki a telefont, vagy hogy beengedd az ajtón.
Az én anyám az ő anyjával 5 éve nem beszél, és ezért minden egyes nap hálát adok, mert nagyanyám egy elviselhetetlen boszorkány a szeretteivel.
Velem, aki nem hagyja magát, tudod mikor lehetne ezt eljátszani. Amint meghallanék egy becsnérlő szót a férjemre, vagy a házunkra, SOHA TÖBBET egy szót sem beszélnék vele.
Állj már a sarkadra. Még mindig kontrollálnak. Van egy férjed, biztosan egy pár barátod és munkatársad is. Törődj velük, fektess beléjük energát, ne a megváltoztathatatlan anyádba.
válasza:Eszerint férjed is van!
Ha jó társ, az nagy segítség lehet!
Beszélgess vele arról, hogy ki akarsz törni anyukád ketrecéből. Mutasd meg neki ezeket a válaszokat is. Keressetek együtt pszichológust.
Egy jó társsal igenis van esélyed rendbe tenni a lelkedet, és akkor az egészséged is remélhetőleg javulni fog.
Köszönöm, 22-es. Picit sírtam most, mert jólesett, amit írtál. Újra és újra elolvasom. De nem tudom, hogyan tovább. Egyelőre nincs pénzem pszichológusra, de 6 éve jártam már egy pszichológushoz, akkor is anyu miatt. Akkor lett volna az esküvőnk, amin cirkuszt akart csinálni, stb, összeomlottam. 1 évvel később tartottuk meg, s úgy jött el, hogy ez neki a temetése napja, stb. Mindennek oka az, hogy ki volt nézve egy pénzesebb pali nekem, de én őt idejében otthagytam, mert orrba-szájba csalt, hazudott, ordítozott, lehordott, egyszer kis híján majdnem megütött. De társadalmilag magas rangja volt. Anyu ezt nem tudta elviselni, hogy én "párt cseréltem", és mivel a fickó azóta se nősült meg, azóta is jár anyuhoz ebédelni, meg beszélgetni, meg segít neki, amiben kell. Ezért is van az, hogy én semmit nem segítek, hanem lám, XY csinálja ezt is.
Kijátszott volna férjes asszonyként, hogy elhívott, aztán nála volt az exem, "kicsit beszélgessetek", stb. Idejében kiderült, így el se mentem, ebből is botrány lett, a család szemében én vagyok, aki az anyját se látogatja, az unokatestvérem se beszél már velem, leráz, közben besúg, pedig testvérekként nőttünk fel, mert neki sincs tesója, stb.
Sokat panaszkodok, ez is hosszú lett, elnézést.
válasza:"a család szemében én vagyok, aki az anyját se látogatja"
Felteszem a nagy kérdést.
KI A BŰBÁNATOS FAS*T ÉRDEKEL, hogy a rokonok mit gondolnak? Nem kell velük sem beszélni.
Van egy férjed, foglalkozzatok egymással. Nem igaz, hogy nem találjátok fel magatokat szabadidőtökben. :D
válasza:Próbáljatok meg távolabb költözni. Akár újra 300 km-re.
Különben sosem szabadulsz tőle.
válasza:"Ha arra várok, hogy addig ignoráljam, míg meg nem jön a józan esze, akkor soha többet nem szólnék hozzá az életben"
Pontosan ezt kell tenned. Tiltsd le a számát, ha jön, ne engedd be, te se látogasd. Van neked elég bajod egy ilyen bánat családtag nélkül is. A rokonok meg le vannak szarva.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!