Már teljesen el vagyok keseredve. Mi ez az egész?

23 éves vagyok, idén fejezem be az egyetemi tanulmányaimat, utána doktori képzésre szeretnék menni és dolgozni. Van egy három éves kapcsolatom, nemsokára összeköltözünk egy albérletbe.

Apukám mostanába többször mondta, hogy ha gyerekem lenne, vagyis ha nem is tervezetten de úgy sikerülne, meg kell hagyni mert ki tudja máskor összejön-e. Múltkor még csak javasolta de ma meg azzal jött, hogy 23-24 éves koromban lehetne már gyerekem, hogy 27 éves koromban nem fogok senkinek kelleni. Meg hogy akkor nem albérletbe kellene menni hanem saját lakásba. Mondtam neki, hogy én először karriert akarok, pontosabban legalább szeretnék elkezdeni dolgozni, stabil munkahelyen, különben mire legyen gyerekem, szeretnék felvételt nyerni a doktori képzésre és különben is, az se biztos, hogy a párom szeretne és ha ő nem, akkor én nem kényszeríthetem rá. Különben is, én 23-24 évesen egyáltalán nem akarok gyereket, nem lenne türelmem folyton otthon ülni vele és akkor mi lenne a karrieremmel ha már az elején egy gyerekkel kezdek?

Hitelt még nem akarnék a párommal felvenni, ahhoz több biztonságra lenne szükség.

És még hozzátenném, hogy apukám amúgy daganatos beteg, jelenleg mozogni is nehezen mozog, miatta is aggódok épp eleget, biztos megőrülnék ha még egy gyerekem is lenne.

Megmondtam neki, hogy majd akkor lesz ha én akarok.

Olyanokat is mondott, hogy anyukámnak is én későn lettem és úgy fogok járni mint ő meg ilyenek.

Tavaly még fel se hozta a témát, nem tudom most mi lett vele. Vagy az összeköltözéses albérlet miatt vagy amiatt hogy betegsége van és fél, hogy nem látná az unokáját vagy nem értem. De akármi is az indok, én egyáltalán nem vagyok kész egy gyerekre. Még így sem tudom annyira kihasználni a fiatalságom amennyire szeretném különböző körülmények miatt, emiatt is sajnálkozok épp eleget, egy gyerekkel még nehezebb lenne.

Már amúgy fontolgatom, hogy megölöm magam, csak ne kelljen ezt a sok nehézséget elviselnem. Az ő betegsége, ez a gyerek-téma, az egyetem, a párkapcsolati problémák (szeretjük egymást a párommal de nem a legjobb a kapcsolatunk mert mindkettőnknek sok az aggodalma).

Most apukámnak ez miért lett olyan fontos?

Már összevesztem vele, kiabáltam is mert annyira felhúzott, hogy nem érdekli a véleményem.