Már teljesen el vagyok keseredve. Mi ez az egész?
23 éves vagyok, idén fejezem be az egyetemi tanulmányaimat, utána doktori képzésre szeretnék menni és dolgozni. Van egy három éves kapcsolatom, nemsokára összeköltözünk egy albérletbe.
Apukám mostanába többször mondta, hogy ha gyerekem lenne, vagyis ha nem is tervezetten de úgy sikerülne, meg kell hagyni mert ki tudja máskor összejön-e. Múltkor még csak javasolta de ma meg azzal jött, hogy 23-24 éves koromban lehetne már gyerekem, hogy 27 éves koromban nem fogok senkinek kelleni. Meg hogy akkor nem albérletbe kellene menni hanem saját lakásba. Mondtam neki, hogy én először karriert akarok, pontosabban legalább szeretnék elkezdeni dolgozni, stabil munkahelyen, különben mire legyen gyerekem, szeretnék felvételt nyerni a doktori képzésre és különben is, az se biztos, hogy a párom szeretne és ha ő nem, akkor én nem kényszeríthetem rá. Különben is, én 23-24 évesen egyáltalán nem akarok gyereket, nem lenne türelmem folyton otthon ülni vele és akkor mi lenne a karrieremmel ha már az elején egy gyerekkel kezdek?
Hitelt még nem akarnék a párommal felvenni, ahhoz több biztonságra lenne szükség.
És még hozzátenném, hogy apukám amúgy daganatos beteg, jelenleg mozogni is nehezen mozog, miatta is aggódok épp eleget, biztos megőrülnék ha még egy gyerekem is lenne.
Megmondtam neki, hogy majd akkor lesz ha én akarok.
Olyanokat is mondott, hogy anyukámnak is én későn lettem és úgy fogok járni mint ő meg ilyenek.
Tavaly még fel se hozta a témát, nem tudom most mi lett vele. Vagy az összeköltözéses albérlet miatt vagy amiatt hogy betegsége van és fél, hogy nem látná az unokáját vagy nem értem. De akármi is az indok, én egyáltalán nem vagyok kész egy gyerekre. Még így sem tudom annyira kihasználni a fiatalságom amennyire szeretném különböző körülmények miatt, emiatt is sajnálkozok épp eleget, egy gyerekkel még nehezebb lenne.
Már amúgy fontolgatom, hogy megölöm magam, csak ne kelljen ezt a sok nehézséget elviselnem. Az ő betegsége, ez a gyerek-téma, az egyetem, a párkapcsolati problémák (szeretjük egymást a párommal de nem a legjobb a kapcsolatunk mert mindkettőnknek sok az aggodalma).
Most apukámnak ez miért lett olyan fontos?
Már összevesztem vele, kiabáltam is mert annyira felhúzott, hogy nem érdekli a véleményem.
válasza:Elég szánalmas tényleg, ha csak figyelemelterelésnek kell neki az unoka. (Bár ez alátámasztaná az elméletem, hogy MINDEN gyerek figyelemelterelésből jön létre, de mindegy.)
Szerintem amúgy nem akar unokázni, csak kontrollálni. Ha születne egy gyereked, szarabb helyzetben lennél, lehet, hogy kellene segítség a szüleidtől. 2020-ban, mikor egy nőnek már lehet tulajdona, döntése, az egyetlen dolog, amivel egy férfi kontrollálni tudja, a gyerek. Ne hagyd magad.
válasza:Meet attól fél sose fogja megismerni mert nem éli meg.
Kedves kérdező!
Mindenkinek megvannak a maga gondjai a maga keresztje amit cipel, és hidd el vannak nálad sokkal sokkal nagyobb gonddal (ezzel nem arra célzok, hogy a problémád jelentéktelen) és még is kitartanak, nem akarják eldobni az életülek. Öngyilkonsak lenni a leggyávább dolog. Meghalni könnyű, élni nehéz.
Javaslom keress fel egy szakembert.
válasza:Ha neked "probléma" egy gyerek akkor ne is legyen, annyi gyerek van akit csak nyűgnek tartanak a szülei. Nincs szükség még egyre.
30 évesen alig túl a phd-n meg azt fogod mondogatni hogy "de nem is éltem". Az egyetem nem olyan cucc ami mellett ne lehetne dolgozni, vagy gyereket nevelni. Én 12 órában melóztam mellette, plusz a háztartás, meg az utolsó évben ápoltam otthon a haldokló nagymamámat (áttétes tüdő rák) stb.. ötös voltam. Nyilván nem volt nagyon sok szabadidőm, de valamit valamiért. (Bár ezek szerint szerinted én sose "éltem", meg éppen most sem "élek", mert 25 évesen előre megfontoltan vállaltam gyereket. :D ) De ez abszolút a te döntésed, csak érdemes önmagaddal is őszintének lenni. Ha akarnál gyereket, akkor lenne.
Apukádnak annyit elég mondani, hogy majd lessz, ne aggódjon. Mondhatod azt is hogy te "tudod a sorrendet" és előbb feleség szeretnél lenni, és csak utána gyereket vállalni. Ha nem is őszinte válaszok, de megnyugtatóbbak lehetnek neki mint az egyszerű "nem akarok".
Valóban valószínűleg fél hogy nem éli meg. De emiatt nem bánthatod, ez egy nagyon hétköznapi vágy. Ezt sajnos most dolgod elviselni, mert a lánya vagy.
válasza:Remélem még olvasod a válaszokat, elkeserítő volt az előző válaszadók ignoráns kommentjeit látni. Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, örökérvényű igazság. A kisbaba nem egy doboz csoki, amivel boldoggá lehet tenni a beteg családtagokat. Akkor vállalj gyereket, amikor önmagadban és a párkapcsolatodban is elég biztos vagy. Nyilvánvaló, hogy ez az idő még nem jött el.
Egyetem alatt évekig egyedül ápoltam a vőlegényem, akit végül el is veszítettem. Bár nem tudom pontosan min mész keresztül, de emlékszem milyen nyomasztó a tehetetlenség és a folyamatos félelem.
Megértem, hogy édesapád nagyon rossz állapotban van, de esetleg egy jobb pillanatában próbálj meg őszintén beszélni vele, hogy milyen aránytalan terhet ró rád ezzel a ‘követelőzéssel’. Ha nem megy kérj a családtól vagy külső segítséget, hogy fogadja el a boldogságod és a terveidet, még akkor is ha más, mint az ő elképzelése. A phd életed egyik legjobb időszaka lehet. Biztosan jót akar, ahogy az előttem szóló kommentelők is, de nincsenek a Te cipődben, nem ismerik az érzéseidet és a helyzeted, az ítélkezéssel pedig csak még több nyomást helyeznek Rád. Gondolom van benned már alapból is egy jó nagy adag megfelelési kényszer, de javíts ki ha tévedek.
Dolgozz az önismerteden és sok sikert kívánok a terveidhez, a saját utad járd és ne azt amit mások elvárnak! (Főleg 23 évesen, még semmiről sem maradtál le, bármennyire is úgy tűnhet a kommentekből, hogy már tavaly is nagymama korú anyuka lettél volna)
* szeretném még az édesapád szemszögéből kiegészíteni a válaszom. A rák és minden ilyen jellegű betegség, amitől ennyire leromlik valakinek a fizikai állapota és a halál küszöbére sodródik, nagy mértékben befolyásolja a lelkiállapotát.
Félelem a haláltól, hogy lemarad fontos eseményekről; az esküvődről, az unokáról, tehernek érezheti magát, nem tud rólatok gondoskodni és lehet, hogy ezeket az érzéseket nem tudja kivel megosztani. Probáljatok őszintén beszélgetni egymással és ne csak fizikailag, de lelkileg is segíteni a betegségében, talán ő is megnyugszik, és hálás lesz, hogy van egy okos lánya és egy szerető családja.
(Természetesen ez nem validálja, hogy megbántson, de talán segíthet, hogy feloldjátok ezt a konfliktust.)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!