Már teljesen el vagyok keseredve. Mi ez az egész?

Ha ennyire labilis vagy idegileg - ilyen lényegtelen apróságok miatt öngyilkos akarsz lenni -, akkor jobb, ha SOHA nem vállalsz gyereket!

Ugyanis a gyerek életét teljesen tönkreteszi, ha a szülö nem képes elviselni az átalgos élettel járó körülményeket.

Ettöl eltekintve is, ha nem akarsz gyereket, akkor nem akarsz, a te döntésed, ezért miért kell magad stresszelni?

Másrészt ha ennyire fontos még a karriered építése, akkor foglalkozz azzal arra helyezd a súlypontot. De fiatalságod miért ne lehetne emiatt? HA te így érzed, akkor talán nem csak tanulni kellene, meg a karrierrel foglalkozni, hanem néha élni is.

Apukád betegségén meg nem tudsz változtatni, akár idegesíted magad, akár sem, nem változik semmi. Ha meg elöhozza a gyerektémát, akkor egyszerüen közlöd vele, hogy mostanában nem lesz, ha nem hagyja abba, akkor kimégy a szobából.

Apukád része szeritnem nagyon egyszerű és érthető. Betegsége miatt fél, hogy nem láthatja az unokáját. Ezt értsd meg, fogadd el.

Te részedről nincs azzal baj, hogy még nem akarsz gyereket. Sokan szülnek 30 fölött, de azt tudd, hogy ez kockázatokkal jár. Az elvetetés szintén. Tehát védekezzetek ésszel.

A 9-es hozzászólás alapján jobb is, ha még nem vállalsz gyereket. Nem lepődnék meg rajta, ha nem ez a srác mellett lenne a jövőd.

Viszont az öngyilkosság gondolata nem megalapozott. Nem ártana pszichológus felkeresése, hogy rendbe tegye a lelkivilágod.

Az összeköltözést a helyedben igencsak meggondolnám, ha a "párod" már többször visszatáncolt.

De legalább is legyen egy B-terv is, hogy mit csinálsz, ha egyedül maradsz, kiszáll az albérletböl!

Akkor koncentráljunk a lényegre.

Apukádat is êrtd meg neki mekkora, borzalom, fájdalom, keserűség, hogy beteg nem unokázhat. Gondolj bele, hogy ő csak a betegségre koncentrál vajon melyik lesz az utolsó perce milyen a halál stb... Nincs egy unoka aki elfoglalja, elterelje a gondolatait.

Barátodat meg úgy vágnám ki,mint macskát szarni! Nem egy stabil kapcsolat a tiétek kb max 2 évet adok. Nem tudom, hogy miből szeretnétek fizetni, de ha dolgozol vagy az ösztöndíjból akkor is gondold át ha ott hagy TE miből fizeted vagy mi lesz a sulival a karriereddel.

Gyerek nem mindenkinek való ez tény, azért öngyilkos gondolat, mert basztatnak a gyerekkel... Atyaég... Ha már orvosira mész nézesd meg magad egyel..

" Nincs egy unoka aki elfoglalja, elterelje a gondolatait."

AZÉRT szülni egy unokát, hogy a beteg nagyapa el tudja magát foglalni, igencsa beteges ötlet!

Egy gyerek nem játékszer, ilyen ötletet kigondolni is borzasztó!

Másrészt az is gond, ha egy felnött ember nem képes elfoglalni magát, és inkább egy gyereket akarna tönkretenni, mert neki úgy érdekesebb!

Apukad a betegsege miatt ilyen. Sajnálatos eset, de akkor is a gyereket neked kellene nevelni. Es ha valakinek kényszerből lesz, ranyomja a bélyegét az egészre, a gyerek issza meg a levét.

Nezd tudom könnyű dumalni, de apukad betegségén nem segít ha idegeled magad. nyilvan nem tudod ignorálni es nem is kell, de ennyire ne hagyd eluralkodni a gondolataidon. Keress pszichologust. Világos celjaid vannak, azok megvalósítására törekedj. Ne csináld ezt magaddal.

Legyél megértő vele, beteg és valószínüleg ő már nem fog élni akkor amikor gyereked lesz.

Persze ez nem azt jelenti hogy akkor most induljon a baba projekt.

Ne kiabálj vele! Ebben az esetben jobb lenne egy kegyes hazugság, pl hogy PCO-d van, kitudja lehet-e gyereked, talán így felhagy ezzel a témával.

Végigolvastam, de még a kommenteket is.

Egyet értek azokkal, akik szerint apukád fél attól, hogy nem lesz lehetősége arra, hogy láthassa az unokáját, de ne kapd fel a vizet, nyugtatgasd, hogy jön az, ha annak úgy kell lennie. Esetleg magyarázd el neki, hogy az egyetem sok stresszel jár, a barátoddal, ha összeköltöztök az még egy lépcsőfok, aztán először azon kellene felmászni, hogy egyáltalán az együttélés mennyire lesz sikeres, stb. De ne kiabálj vele. Értem, hogy zavar, de ezzel igazából csak magadat stresszeled pluszban. Apud betegségén te akárhogy idegeskedsz, nem változtathatsz, a helyedben én is ideges lennék mondjuk, de ezzel megint csak magadat nyomod lefele.

Az öngyilkosságos gondolatnál kicsit kiégtem, mert basszus akárhogy nézzük is a problémáid nem olyanok, amik miatt ezen gondolkodnod kellene vagy bármi. Csak gondolj bele abba, hogy te siratod itt a fiatalságod, hogy várják az unokát tőled, hogy apud beteg, az utolsó év az egyetemen, hogy a barátoddal nem igazi a kapcsolatod, miközben vannak tőled sokkalta rosszabb helyzetekben lévő emberek és ők mégis talpon tudnak állni és menni tovább.

Nem értem egyébként miért akartok összeköltözni, ha a csávó sokszor visszakozik, és még te is problémásnak találod a kapcsolatotokat.

A fiatalságodat miatt meg ne siránkozz, mert akármi is legyen biztosan meg van a lehetőség arra, hogy kicsit élj, csak ki kéne nyitnod a szemed és tenni azért, hogy ebben az irányban változtatni tudj.

Szülni meg szülj akkor, ha már készen állsz rá, addig pedig az erre irányuló beszélgetéseket, "tanácsokat" hagyd figyelmen kívül. Vagy udvariasan közöld, hogy majd ha eljön az ideje lesz gyerek. Valóban nem érdemes még a semmire egy gyereket vállalni, ráadásul idegileg sem állsz rá készen.

#4es kommentelő - elég undorító, hogy ekkora általánosítással élsz, nem kellene egy-két ehhez hasonló gondolkozású ember miatt az összes fiatalt leírni. Egyszerűbb és okosabb lett volna, ha megállsz a tanácsadással és kész. A kérdező a jelenlegi helyzetét kritikusan éli meg, de ebből úgyis hamarosan kijön, mert minden szarságot valami jó követ (lehet közhelyes, de igaz)