Miért nevelne még most is anyukám, 36 évesen? Annyira el vagyok keseredve

Van egy halom betegségem, amiből egy is sok. Jelenleg rosszindulatú daganatra is vizsgálnak, de hormonbeteg is vagyok.

Nagyon fáradt vagyok már egy jó ideje, csak vonszolom magam, nem tudom kipihenni ezt a fáradtságot. Beállítottam magam arra, hogy a munkahelyemen kívül csak a boltba járok, mert mindig alig várom, hogy hazaérjek, és letehessem magam. Ólmos fáradtság van rajtam. Itthon is alig tudom ellátni a dolgaimat.

Nem anyuval élek, de ő ezt nem nézi jó szemmel. Mindig mondja, hogy hova kéne mennem: temetőbe, mert miért csak 1 évben 1x megyek ki a nagyszüleimhez, halottak napján, szombaton kora reggel piacra, ahogy ő, mert minden rendes háziasszony ezt csinálja, de még a vasárnapomat is betáblázná.

Én hétfőtől péntekig dolgozom, szombat-vasárnap alig várom, hogy ne kelljen korán kelni, s amikor megmondom neki ezt, jön az őrjöngés, hogy ő nem erre nevelt, stb.

Főleg mikor napközben írogat hétvégén (délben, délután), hogy menjek ide-oda, s én visszaírok, hogy alszom, olyan veszekedést csinál, hogy nem szégyellem magam, nappal aludni, ő nem erre nevelt, nem vagyok tisztességes asszony, csak d.öglök, szégyelli magát miattam, stb.

Olyat is csinált már, amikor megtudta, hogy aludni szeretnék, hogy megírta, hogy mindjárt odamegyek a lakásodhoz, és addig verem az ajtót, míg ki nem jössz, és kénytelen leszel kijönni, mert erre biztosan kijönnek a szomszédaid is, stb.

Úgy megijedtem, megírtam, hogy ide ne merjen jönni, és szerencsére nem jött.

Csesztet a lakásommal is, ő egy nagy családi házban él, én meg alig tudtam megvenni hitelre ezt a kis lakást, amit sötét lyuknak csúfol. A végét már együtt fizettük a férjemmel, akit szintén gyűlöl, mert nem egy klasszikus férfiszépség, de nekem ő a legszebb! Meg a fizetésével cseszteti őt is, hogy életképtelen, aki ennyit keres, miközben örülünk, hogy dolgozni tud, és alkalmazzák, mert ő is beteg.

Amikor azt mondtam anyunak, hogy fogadja el, hogy családom van (értettem ezt a férjemre), kiröhögött, és szó szerint azt mondta, hogy "ne merjem még egyszer a család szót a férjemre használni".

Mindent gyűlöl, ami én vagyok. A fájó pontokat pedig felhasználja. A rossz egészségem miatt nincs gyerekünk, és azt mondta, hogy akkor lesz családom, ha gyerekem lesz (ő is tudja, hogy valószínűleg nem lesz), meg ha gyerekem lenne, nem d.ögölhetnék egész nap, megtanulnám a magyarok Istenét, stb.

Nem bírom már lelkileg.