Ilyen helyzetben adnátok kölcsön?

Eszedbe ne jusson... egyrészt szülőnek nem lehet nevezni őket, semmivel nem tartozol nekik, ne legyen lelkiismeret furdalásod. Másrészt ha egyszer kölcsönadsz akkor egy olyan kaput nyit az meg amit soha be nem zársz... előáll majd sztorikkal, megsajnálod, soha nem kapod vissza...mindig zaklatni fog és az az igazság hogy nem hogy kölcsönadni nem kéne nekik, de kb szóba állni se.

Ne legyen bűntudatod!!! Ne ess bele a csapdájába!

"Nem költöttek rám, normális ruháim nem voltak. Le voltam fogyva. Volt hogy nem ehettem mert nem adtam bele a családi kasszába stb."

És erről a gyámügy miért nem tudott?

Ha a szülő nem tudja ellátni a gyereke alapvető szükségleteit annak felnőttkoráig, akkor a gyerek nevelőszülőkhöz kerül, ahol majd gondoskodnak róla rendesen...

Amúgy nem te akartál megszületni, hanem ők akartak gyereket. Miért nem húztak gumit, ha ennyire nagy teher nekik egy gyerek? (A tippem amúgy ilyekor általában az, hogy legyen kit kihasználni, mivel egy gyerek teljes mértékben ki van szolgáltatva a szüleinek 18 éves koráig.)

Ne adj.

És ne is legyen bűntudatod miatta.

A szüleid katasztrofális szülők lehettek.

Csak szólok, ha majd idősek lesznek és azzal nyaggatnak, hogy kötelességed ápolni őket, meg minden szir-szarért futkosni hozzájuk, segíteni, azt se tedd meg. És ugyanígy ne legyen bűntudatod utána. És ne hidd el nekik azt sem, ha azt mondják, hogy peres úton ezt ki tudnák követelni. Nem tudnák.

"nem ehettem mert nem adtam bele a családi kasszába"

"mert ennyivel tartozom"

Szóval még rendesen enned se adtak, s mégis te tartozol nekik? WTF?