Normális hogy anyám ennyire nem akarja elfogadni hogy kutyát szeretnék?

Már felnőtt vagyok 20 éves. Dolgozom. Párommal nem élek együtt, de nagyon régóta szeretnék kutyát. Párommal össze gyűjtöttük egy kutyára. Sajnis meg itthon lakok anyámmal egy nagy kertes házba. Olyan üres minden. Nincs egy állat se. Mondtam neki hogy szeretnek kutyát egyszer azt mondja hogy oke. Mikor már hoznám el, akkor meg mondja a kifogasait, de hat a kutya felelősség, hogy össze vissza szarik, neki nincs hozzá kedve,meg felassa a kertet (amibe nincs semmi elvetve ) de ő akar. Nincs virágos kértünk amit kiasson, meg csak 4 eper palántat ültetett el, de ezt simán el lehet keríteni. Jön a kifogásival hogy át gondolja holnapra, de ha meg kérdem megint azzal jön hogy ahj meg nem gondolta át. Hogy fog ki nézni minden. Itt fog nyüszögmi az ajtónál. Mondom ja mert ő egy kutya. Elegem van hogy 20 évesen sem tehetem azt amit szeretnék. Unom már anyám viselkedését. Bele szól mindenbe. Semmi felelősség nem hárulna rá a kutyával kapcsolatban. Szeretnénk tenyésztőtöl venni, és beleszól hogy nemhogy másra költenénk azt a pénzt hogy nem vagyunk normálisak. Már nagyon elegem van belőle.