Miért ilyen velünk édesapám,amikor mindent megteszünk érte?
Édesapám 74, én 30 éves(a fia) tudom hogy elég idős már ezért mindent amit csak tudok megteszek. Sajnos fiatalon elvesztettem anyukámat így ő nevelt fel csak hát nem kaptam tőle semmi szeretetet. Se ölelést, puszit, vagy egy szeretleket. Egy elszegényedett házban laktunk ahogy 18 lettem dolgozni kezdtem, közben tanultam. A házat eladtuk és vettem egy 3 szobásat ahová apum is velem költözött. Ekkor már 28 éves voltam és megismertem a páromat,aki most a feleségem.
A párom is mindenben segít otthon főz, mos, takarít, dolgozik van hogy 12 órázok ilyenkor ő látja el apumat is. De édesapám sose mond egy köszönömöt se, inkább panaszkodik, neki sose jó semmi.
Apum cukorbeteg, egyik lábujja amputálva lett, én kötöztem neki mindennap és inzulint is mi adunk neki. Nem bántom mert nagyon szeretem de úgy érzem benne felénk nincs semmi kedvesség vagy szeretett.
Rezsit se kell fizetnie, az összes nyugdíját elcigizgeti napi 2 dobozt pöffékel és a hónap végén még én adok neki pénzt hogy kijöjjön nyugdíjig. Mi baja lehet?
Folyton a szobájába ül és tévét néz, ki se megy az udvarra, sehova se. Ha hívjuk hogy jöjjön velünk akkor nincs kedve a válasz. Viszont mikor dolgozunk akkor egyedül van itthon és szokott csavarogni a városban.
Nyitunk felé de ő nagyon ellenkezik, azon megsértődik ha valamelyikünk táppénzen van mert szerinte nekünk büdös a munka stb.
Basszus én vakartam ki a putriból egy olyan házban éltünk ketten ahol fürdő se volt csak pottyantós budi az udvaron. Ezért mindig áll a bál mert neki semmi nem jó.
Lehet unatkozik? Vagy depressziós? Nem kell hogy istenitsen csak egy picit nyisson felénk és ha beszélgetünk az ne menjen àt mindig panaszkodásba
Én már úgy kivágtam volna rég, mint a macskát szarni!
Kinyílt a zsebemben a bicska. Hogy lehet valaki ennyire bárgyú?
A feleséged is valami bamba birka lehet, ha ezt tűri...Vagy nehogy arra menj haza egyszer, hogy már nincs ott.
Ennyi hülye a világon nincs...
Hát nem tudom. Talán depressziós, talán csak nem kedveli azokat, akik a környezetében vannak. Ismerek ilyen embert, aki mindenkivel, ölelkezik, puszilkodik, kedveskedik, beszélget, kivéve azokat, akikkel vele él 24 órában.
Képes a 15 évvel ezelőtti kollégáját (akit azóta nem látott) felhívni névnapján, itthon pedig a felesége vagy a gyermekei születésnapját "elfelejti", vagy nem mondja.
Vannak ilyen emberek, nárcisztikus személyiségzavar is lehetséges (nézz utána mit jelent), szerintem az ilyen emberektől sosem fogod megkapni azt a szeretet, amire vágysz.
Azért ilyen veled, mert megteheti veled. Mert te gondoskodással és minden jóval jutalmazod a szemétségeit. Pontosan ezért.
Jó ez neked? Nem? Akkor ne csináld.
Mégis csinálod? Akkor gondolom mégiscsak jó neked ez a helyzet.
Nem tudom, a régebbi viselkedésének számos oka lehet, viszont az is tény, hogy az öreg kornak is megvannak a maga kihívásai, nehéz elfogadni azt, hogy már nincs sok hátra. Könnyebb, ha egy olyan életet tudhatsz magad mögött, amire büszke lehetsz, és vannak eredményeid. Apudnak ezek alapján ebből nincs sok, így nehéz lehet megküzdeni, hogy nem sokat ért el, és ezek után már nem is fog. Arra tippelnék, hogy depressziós. Ha problémáid vannak, vagy gyerekkori traumák, akkor neked javaslom, hogy esetleg fordulj szakemberhez, hogy megküzdj ezekkel, ha esetleg még mindig kísértenek / nem hagynak nyugodni.
Ha megtehetitek, lehet nektek és apudnak is jót tenne, ha idősek otthonába költözne: ha veletek nem, talán hozzá hasonló életheléyzetben lévőkkel ki tudna jönni jobban, és nektek is nyugtotok lenne.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!