Tartanátok ezek után a kapcsolatot vele?

1. rendkívül elítélem, amit mondott,

de lehet, hogy most ő is nagyon el volt keseredve.

Határozottan, akár emelt hangon is közölném vele, hogy ez nagyon paraszt dolog volt, és bocsánatkérést vársz el.

Ha még egyszer felhozza, akkor egy jó ideig biztos nem keresném (hónapok, akár évek).

Szerintem jogosan szakitanad meg vele a kapcsolatot. Minek nez teged,titeket? Jezusom...

Ha annyira babazni akar szuljon maganak, a lehetoseg adott, de ne titeket degradaljon.

Jobbulast es kitartast a betegsegedhez :(

Én egy ilyen beszólás után a következőket mondtam volna:

Jól van anyukám, akkor most szüneteltetjük a kapcsolatot, és ha majd ESETLEG összejön a gyerek, akkor értesítelek, hogy nézd meg a unokádat. De ha mégsem sikerülne, akkor se aggódj értem, mert én így is boldog vagyok a párommal. Mindezt persze nyugodt hangnemben, mosolyogva.

Ha nem is szakítanám meg vele teljesen a kapcsolatot, biztos, hogy elhidegülnék tőle. Nem mondanék el neki semmit a problémámról, akkor se, ha kérdezi.

Mi hasonló helyzetben vagyunk, én és a hugom is csak lombikkal tudtunk gyereket vállalni. Anyukánk mindkettőnket maximálisan támogatott mindenben, tartotta bennünk a lelket végig, és ez a normális szerintem. A pcos-t pedig lehet kezelni, ráadásul te még nagyon fiatal vagy. Ma már kis túlzással csak akkor lehet kijelenteni, hogy valakinek nem lehet gyereke, ha nincs méhe.