Én vagyok a rossz? Ti tartanátok az anyátokkal a kapcsolatot? 21L
Eleve nem volt jó anya sosem, gyógyszerezett, ivott, csalta apámat, évekig borderline-os és depressziós volt (az is a mai napig) és csak azt láttam, hogy fekszik az ágyban. Mikor elkezdtem kamaszodni betegesen féltékeny lett rám. Mikor a borderline "napos" oldalát mutatta akkor viszont nagyon jól kijöttem vele, kedves volt, vicces, pozitív. 15 évesen elváltak apámmal, 16 évesen apámhoz költöztem, anyámhoz suli után és hétvégente feljártam. 20 évesen elköltöztem apámtól, a párommal élek jelenleg. Lassan egy éve történt, egy látogatás során, hogy anyám férje majdnem megerőszakolt. A mai napig elfog a hányinger ha erre gondolok, többet nem szeretnék róla írni. Elmondtam anyámnak rögtön, aki a kezdeti nagy sírás-rívás után két napra rá arra jutott a 25 éves nővéremmel karöltve, hogy ez az én hibám és soha többé ne keressem, mindezt facebookon közölve. Így is tettem. Minden létező módon megszakítottam az egész bagázzsal a kapcsolatot, hogy ne tudjanak elérni véletlenül sem. Négyszer próbált nővérem és anyám is üzenni nekem másokkal, elutasítottam minden próbálkozást. Nem érdekelnek. Legutóbb egy hete üzent nővérem apámmal, megint visszautasítottam. Erre nővérem lehordott a sárga földig, hogy akkor rohadjak meg és éljem a kurv.s? életemet (4 éve van barátom) majd legközelebb valamelyikük temetésén találkozunk.. (El se mennék rá)
A kérdésem, hogy szerintetek is szemét alak vagyok? Ti mit tennétek a helyemben? Jobb lett volna eltitkolnom ezt anyám elől?
Az én anyám felel ennyit sem tett (pontosabban semmit), mégis 17 évesen nővérem átvette a gyámságom, és azóta nem láttam, nem beszélek vele. Most 33 éves vagyok. Boldog családban, anyósomék lettek az "új szüleim".
Nem hiányzik anyám. Engem szerencsére nem próbál keresni, de én is visszautasítanám.
Azt szoktam mondani, hogy a negatív embereket zárd ki az életedből, különben csak megkeserítik az életedet...
Hát, én se tartanám vele a kapcsolatot. Az én anyám "semmit" se tett ellenem, mégse tartom vele a kapcsolatot. 3 éves voltam, mikor a szüleim elváltak, harmadmagammal apámhoz kerültünk, ő nevelt föl. Anyámat először igen sűrűn, 2 hetente hétvégén látogattuk pár évig, majd elkoptak a látogatások. Aztán eltűnt pár évre, és mikor előkerült, elmentem látogatóba hozzá, azt hittem, megbocsátottam neki, de nem tartottam vele a kapcsolatot. Kábé annyit jelentett nekem, mint a szomszéd. Ráköszönsz, de ennyi. Most meg a fejemhez vágta egy éve, hogy mért nem keresem, belőlem meg kibukott, hogy kislány koromban szükségem lett volna rá, nem volt ott. Hát azóta nem keres, csak küld a fészen ilyen előregyártott üziket, amikre nem reagálok. Le se tojta a fejemet az életemben....ha ilyenek történtek volna, mint veled, na akkor mennyire nem tartanám vele a kapcsolatot....
Sajnos a tesóimmal nekem sincs jó kapcsolatom, habár nem ennyire durva....ugyanúgy semleges, mint anyámmal. Gyerekkoromban én voltam a gyenge középső, kaptam jobbról, balról.
Ne foglalkozz velük, majd megunják. Te próbáld úgy alakítani, hogy ilyen ne forduljon elő veled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!