Nagyon fáj de bele kell törődnöm hogy ez most már így lesz?

Apámmal nagyon összevesztem, életember először. El is jöttem otthonról. Egész életemben lenyeltem neki a békát, megkaptam minden anyagi támogatást de cserébe azt kellett csinálnom amit ő mondott, tűrnöm kellett, nyelnem kellett. És mindezt úgy hogy ő nem egyszer csinált elég nagy baklövéseket amiért mai napig nem kért bocsánatot senkitől (nárci). Soha nem is vallja be ha hibázik. Nekem most már elegem lett. Majdnem 30 éves vagyok és egyszerűen nincs magánéletem mert az apám parancsainak éltem (eddig).

Nagyon fáj, azt hittem ez elég ütés lesz neki hogy egyszer végre odaállok és kimondom amit gondolok, hogy mennyire megalázott minket, a családját, és mennyire megbántott illetve ott is hagyom, eljöttem otthonról. Gondoltam majd keres azért, mégis csak a gyereke vagyok. De semmi. 1 év telt el. Már nem fűzök reményt. Pszichológus is próbál nekem segíteni. Fáj elfogadnom hogy ennyire voltam fontos az apámnak, hazamennék mert hiányzik de tudom hogy ha ezt megtenném akkor egész életemet neki élném, fájdalomban, megaláztatásban, érzelmi zsarolásokkal. Ezt pedig már nem tudom elviselni és nem is szeretném.

Van valaki hasonló helyzetben? Ti mit tennétek a helyemben?