Most nekem törődnöm kellene az anyósommal?
Anyósom kontrollmániás, mindenbe beleszól, végtelenül erőszakos nő. Egyébként nagyon kedves, figyelmes, gondoskodó is tud lenni, mert csak heti egyszer találkozunk maximum. Ennél többet vele lenni, netán együtt élni gyötrelmes lehet. Illetve biztos az, mert én is sokszor aludtam ott náluk annak idején. Eleinte kiszolgálás meg minden, aztán meg nem hagyja élni az embert. Nekem minden találkozás előtt gyomorgörcsöm van, aztán sokszor kellemesen csalódom, de sokszor annyira felidegesít, hogy napokig azon rágódom. Egy ún. energiavámpír.
A probléma: na most ebből elege lett az apósomnak, és válni akar. Nem akar így élni többet. Én ezt az egészet nagyon sajnálom, ennyi év után elválni szomorú dolog. Meg is értem apósom meg nem is. Annak ellenére, hogy én is rengetegszer hallottam, ahogy társaságban állandóan rászól a férjére, mint egy taknyos kölyökre, megalázza mások előtt, szerintem mindenki azt hitte, hogy ez működik náluk. Azt, hogy mi volt, mikor kettesben voltak, azt nem tudhatom.
A férjem (az ő fia) szerint ez szükségszerű következménye a viselkedésének, és egyáltalán nem kell őt pátyolgatni.
A kérdésem: bennem vegyes érzések kavarognak. Egyrészt szegény nő, elhagyták, egyedül maradt, aki ilyen helyzetbe kerül, azt pátyolgatni kell.
Másrészt nem akarok részt venni ebben a harcban, nem akarok pótlék sem lenni most a férj helyett, akinek szívni lehet a vérét hálából.
Ja, és amúgy nem szoktunk telefonon beszélni, néha ő hív engem. Most nekem kellene telefonálgatni? A szívem (sajnálat) azt mondja igen, az eszem azt, hogy nem.
Bocs, ha hosszú volt.
Köszi!
Jobb ebből kimaradnod. Természetesen hallgasd meg, bólogass
együtt érzően, de ne pátyolgasd, ne foglalj állást egyikőjük mellett sem.
Mi van, ha após meggondolja, mégsem akar válni. Biztosan többször is betelt már nála a pohár, mégsem váltak el.
Úgy összenőttek már, mint borsó meg a héja.
Hagyd, felnőtt emberek, majd eldöntik. Hallgass az eszedre..
Nem látsz bele az életükbe, gondolom após sem tökéletes.
Nehogy Te kerülj ki vesztesen, ha a szívedre hallgatsz.
Pátyolgatás helyett legyél egyszerűen normális vele.
Egyszer felhívhatod mondjuk, hogy megkérdezd, mi újság. De alapvetően azért a férjed dolga, hogy törődjön az édesanyjával, te elég, ha a háttérben maradva szépen beszélgetsz vele, ha meglátogat vagy felhív.
Nekem az a véleményem, hogy ő az anyósod. A férjed anyja. Ha valakinek pátyolgatni kell az vagy a saját gyereke, vagy a saját rokonsága, vagy a barátai, ha van neki ilyen.
Szerintem te "csak" a menye vagy. Ez egy teljesen más viszony. Természetesen nem baj, ha elmegy más irányba a kapcsolat, de ha ilyen típus, akivel amúgy nem barátkozol, akkor puszta sajnálatból ne hagyd, hogy rád akaszkodjon, mert rosszul jársz vele a jövőben.
Ilyenkor szerintem pont hogy nem szabad mérlegelni az érveket. Azt kell csinálni, amit önmagadtól, ösztönösen csinálnál.
"mindenbe beleszól, végtelenül erőszakos nő"
"nem hagyja élni az embert"
"Egy ún. energiavámpír"
Többek között ezeket írtad róla, egyértelmű, hogy egy porcikád se kívánja a szorosabb kapcsolatot vele. Csak szánalomból vagy jófejségből ne erőszakold magadra a társaságát, csak annyit találkozz vele, amennyit feltétlenül kell. Ha magadra szabadítod, nehéz lesz úgy kijönni belőle, hogy ne Te legyél egy lelki roncs a végén.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!